Sokszor gondolkodom el sok(k)féleképpen, hogy ahhoz, hogy a házasságok jól működjenek életfogytiglan legalább egyik, de jobb esetben mindkét házastársnak Alzheimeresnek kellene lennie.

Van is éppen elég ilyen romantikus - majdnem csepegős film, amelyben úgy tart örökre a nagy lámur, hogy az egyik fél szépen, lassan de biztosan - elveszíti szellemi képességeit és emlékeit.

Ilyentén aztán minden együtttöltendő nap egy új kaland és egy új szerelem kibontakozásának hajnala.

Mi a házasság - lássuk csak:

- háború

- szerelem

- szex

- neveltetésbéli, mentalitásbéli, értékrendbéli és vérmérsékletbéli különbségek színtere

- igények összeegyeztethetetlenségének piaca

- közösen vállalt sors - vagy sorsközösség

- gyermekek felnevelésére vállalt - megállapodás

- nincs erőm továbblépni, megalkuszom - egyezmény

- még e végén összeszedek egy pont ilyen hülyét mint te - belátás

- két év után minden nő sárkánnyá válik, mint az anyja

- de ennek ellenére szeretlek

- és hát nem főzől rosszul...

- és igen, a gyermekek...

- ott van a sok emlék

- nem csak téged kellene hagyjalak hanem a megszokott életemet is

- ez nem kényelem - hanem bölcs belátás

Mondják - sokan vannak akiknek nagyon megy...

Nem láttam, nem tapasztaltam, nem tudom.

Én azt látom, hogy amikor úgy érzem, hogy nekünk nem megy - elég szervezni egy közös vacsorát, összeröffenést, találkát a barátokkal.

Na azt nézd meg - nekik mennyire nem megy... Amellett nekem egy enyhe kis hullamvölgyecském van éppen - amiről szégyen még emltést is tenni, nem hogy problémák közé sorolni.

Láttam olyan párokat - akik ha kiléptek az utcára, mintha kicserélték volna őket.

Utcai ruháikkal felvették a boldog és állandóan szerelmes, kiegyensúlyozott pár szerepét, amit annyira jól játszodtak már - hogy egyszerűen nem tudták nem játszani.

Amikor hazaértek és átöltöztek, kezdődött a bunyó.

Hogy miket vágtak egymás fejéhez - az nem emberi...

Aztán eljött az idő, felöltöztek, kézen fogták egymást és boldog mosollyal indultak el - mint a bohóc az esti előadásra.

Érdekes lény az ember.

Hogy valóban azt bántja leginkább, akiért hálásnak kellene lennie.

És annak ellenére, hogy tudatában van - nem képes ezen változtatni. Külön külön nem a férjjel van baj és nem a feleséggel, hanem a házassággal magával. Mintha szörnyeteget faragna az emberből akarva-akaratlan. És van fejlődési vonala

- fiatal házason - enyelgünk, etye-petyélünk, élvezkedünk és hisszük az örök boldogságot, amíg meg nem halunk

- rögtön utána - elkezdődik az üvőltés - kikaparom a szemedet is címmel - mert én nem fogom a fiatalságomat rádpazarolni. rádakimegsemérdemelszengemakibárkitmegkaphatottvolna....

-aztán a cinizmus - ez a legjobb. tudom, hogy ha változtatni akartam volna, már rég megtettem volna. tudom, hogy vénülök, tudom, hogy elbasztam az életemet - és ha már így van... - gyere, játszodjunk. egyszer élünk címmel. Na ez komoly meccs. Csak a legerősebbek bírják. Ebbe van aki simán belepusztul.

- ezt követi a megvénültünk bazdmeg időszaka. Nem is volt olyan rossz... - halványulnak az emlékek, butulunk, azt hisszük, hogy jók voltunk, mindent megtettünk - kitartottunk, szerettük egymást, hűségesek voltunk...meg miegymás. Ez az ezüst, arany lakodalmak időszaka. Mindenki boldog, hogy hazudhat.

- majd az özvegység - ezt nem szeretném tárgyalni. elég nekem a más baja...

S ha ez így van, márpedig így van - kérdem én tőled - mi a teendő?

Mit kell tenni, hogy kihozd ebből a szarból a maximumot?

Kinek mi a feladata abban, hogy ne csináljon magából idiótát?

És mit mondjak majd a gyermekemnek aznap, amikor eldönti, hogy erre az útra lép?

Lépjél, fiam lépjél...jó út ez. Nézd mennyi boldog ember ment végig rajta és mind egytől egyig tanultak belőle. Jó sokat...