Sajnos nem az erő és a benned rejlő potenciál határozza meg, hogy milyen szerepeket fogsz majd életed során végigjátszani - hanem a magadba vetett hit, vérmérséklet, akaraterő, magabiztosság vagy bizonytalanság, öröklődés, gender és ehhez hasonló - nem kézzel fogható ingoványos kisszigetek.

Ismerek egy fantasztikus gyereket.

Kislány.

Igazi nő.

Kétéves korától fontos neki, hogy mit visel, mit mivel visel, mikor visel. Szereti a zenét, imád táncolni és két kézzel habzsolja az életet.

Szeszélyes, hisztis, kiszámíthatatlan, jólelkű, okos és nemes teremtés.

De egy igazi áldozat.

Fogalma sincs róla, hogy annyi erő van benne - mint egyszerre három, vele egykorú gyerekben.

Néha - ha a róla gondoskodó felnőttek meggyőzik róla, hogy ne hagyja magát - erőt gyűjt, visszaüt, kiabál, megtaszít - de látszik rajta, hogy kényelmetlen számára ez a ráerőltetett mez. Ez nem az ő világa és ez nem az ő szerepe.

Őt nem ez élteti.

Sajnos igazi áldozat.

Ha békén hagyják és nem feszegetik a határait, megszokott tereit - elfoglalja magát, él, megél, van, elvan.

Azonban ha megtámadják - visszavonul, panaszkodik, bömböl, menekül - ezáltal még jobban maga ellen úszítva a potenciális agreszorait.

Pedig - mibe kerülne neki egyet - csak egyszer, egyetlen egyet - akkorát, amekkorát csak bír, visszalegyinteni?

Aminek örök értéke és érvénye lenne - minden egyes jelenbeli, múltbéli, és jövőbéli sérelemmel szemben.

Elgondolkodtam rajta - hogy hogyan működnek ezek a dolgok az életben.

Gyerekként, fiatalként - kortárskapcsolatokban, szerelmekben, baráti viszonyokban, iskolai hálózatban, szülőkkel, családtagokkal szemben - és majdan a házasságban, munkahelyen, szerelmi három- és hatszögekben.

Elgondolkodtam azon is, hogy ha barátnőm vagy gyermekem lenne - vagy ha tanácsadásba jönne hozzám - mit vagy mit nem mondanék ennek a leendő anyának, feleségnek, szeretőnek, alkalmazottnak vagy éppen munkaadónak.

Hiszen benne van minden potenciál, amely lehetővé tehetné, hogy ne hívja le vagy ki magával szemben ezt a helytelen és elnyomó bánásmódot. Mégis megteszi. Ebben érzi otthon(osan) magát...

Vajon meg fog-e benne születni az igény, hogy lerázza magáról ezt a hozzátapadt szerepet - ezt az örökölt vagy ellesett vagy kicsit mindkettő - mezt.

És ha megszületik benne - lesz-e benne kellő erő és elszántság?

Hiszen adottságai és értékei vannak - mint mindannyiunknak - egy teljes élethez.

Csupán az ő döntése, hogy ezeket mire is használja el.