Románia szeretlek. Ugyanis egy olyan gyermekkort biztosítottál nekem, ahol órákat kellett állnunk azért a fél kenyérért, amit jeggyel lehetett kiváltani - ahol semmi nem volt üzletekben - mint halkonzerv és valami borkányokban kitudjamik.

Ahol csak néha lehetett kapni cukrot, olajat, banánt - és azért hajnaltól délutánig kellett sorba állni, de ott volt minden barátom abban a sorban.

Ahol ha pénzre volt szükségem - csak be kellett váltanom néhány üresüveget.

Ahol - életem legfinomabb aszalt szilváját ettem az aprozárból, mert csak az volt akkoriban, gyermekbevaló a krumplicukortömb mellett, amiből egy nagy késsel szeltek.

Ahol imádtuk az eugeniat, még akkor is ha a keksze ehetetlen volt.

Ahol csak azt a karamellát ismertük, amit papirostól lehetett megenni, úgy hogy a végén ki kellett köpni a papírgalacsinokat.

Ahol tömegesen ettük a ragasztót - mert finom volt és nyaltuk a kínai tintát, mert akkoriban a kínai termékeknek presztizse volt, nem mint ma...

Ahol eladtuk a kerekre gyúrt szurkot - negro rágó gyanánt, mert senki sem tudta pontosan milyen lehet a negro rágó...

De a legjobban azért szeretlek, mert amennyi hülye itt él, sehol máshol ennyi egy helyen nem.

Ma mutatják a hírekben ugyanis az egyiket, aki beperelt egy tíz hónapos gyermeket, mert az üti a padlót a játékaival. Bément a tévé és mutatják a marháját, hogy kezében a seprűnyél és ha a gyerek valamit lekoppant, azonnal üti a plafont. Mutatják szegény megrettent, proletár szülőket is - akik ijedtükben elcsomagolták a gyerek összes játékát, hiába bömbölt - csak a plüssöknek és a gumijátékoknak kegyelmeztek - de abból is kioperálták, a sípot.

A per márciusban várható.

Az idegbeteg vénfasz - kontra a tíz hós kisbaba. Játék és valóság címmel.

Másik hasonló sztori - szintén Románia, szintén idegbeteg szomszéd és játékos kedvű gyerek. A kimenetel odáig fajúl, hogy a szomszéd feljön és berugja a vasajtót, hogy az behorpad. Rendőrők ki, pasast el, megbűntetik, de a játszma megy tovább ezerrel. Gyerek retteg, apa ideges.

Mit ad a Jóisten mit nem - másnap lekapcsolódik a villany a folyóson éppen amikor apu megy le, idegesszomszéd fel. Apu a sötétben szétveri az ideges szomszéd fejét, aki megigéri többé már nem lesz ideges.

Románia én szeretlek.

A sőtétségért, szegénységért, balkáni modorodért, a rengeteg tolvajért, az igazságtalanságokért, a nevetséges minimálbérért, a pénznemünk elértéktelenedéséért, a múltamért, jelenemért és jövőmért, amit igazán csak itt nagy kihívás becsületesen leélni. Vagy inkább túlélni?