Románia - én gyűlöllek...

Hogy olyan szegénnyé teszel bennünket, mint a templom egere.

Hogy gyermekeinknek nincs jövője, generációmnak nincs jelene és szüleimnek éhbér a nyugdíja.

Gyűlöllek azért, hogy a fiatal családok hetven százalékának nem lehet saját fészke, de még bérelni is alig bír egyet - míg a maradék húsz százalék saját fészkét is a szülők vették.

Megvetlek azért, hogy tolvajnak áll a bál.

Rühellek azért, hogy egyetemet, sőt mesteri végzettséggel rendelkező szakemberek - akik úgy döntenek, hogy ittmaradnak - hatszáz ront kapnak kézbe. Amelyikük megkapja a nyolcázat szociális szférában, az örömében alig tudja összefogni a száját.

Soha nem fogok tudni megbocsátani amiatt, hogy az aktív populáció az izzadsággal keresett bérének hetven (!!!!) százalékát téríti vissza az állam fele - adók és egyéb csodák képében. Tehát elméletileg semmi mást nem tesz, mint tartja az államot.

És képes lennék eltiporni téged azért, hogy a beteg, sérült, fogyatékkal élő, értelmi fogyatékos beteg gyerekeket - korházaidban, mondod joggal - a vaságyhoz kötheted. És ennek igazságosságáról képesek az illetékeseid vitát indítani.

De ugyebár hol van ehhez képest a nyolcvanas években tömegesen megfertőzőtt gyermekek esete, akik mostanság érték el, ha elérték - a húsz éves kort és el is húnytak abban a HIV fertőzésben, amit tőled kaptak, szeretettel...

Végiggondoltam a rajtunk naponta elkövetett igazságtalanságaidat, a tömeges elszegényedést, a reménytelenséget és jövőképünk sorozatos elvesztését - és tudod mire jutottam? Hogy megérdemelnéd, hogy a felharácsolt adósságaidért, a hazugságaidért, az inkompetenciádért, a tájékozatlanságodért, a suttyóságodért eltapossanak, mint egy bogarat. De velünk mi lesz?

Mi - akiket kisajtolsz, akik ártatlanúl szenvedünk generációk óta - miért kell veled együt süllyednünk?

Rossz hajóra szálltunk, ennyi lenne az egész?

Rossz helyen születtünk, rossz időben?

Egyáltalán nincs megoldás?

Hazafias életérzések, identitástudat leple alatt hagyjuk gyermekeinket belesétálni a szakadékba, amelynek az elmélyítésénél mi magunk is jelen voltunk?

Tudod mit Románia?

Gyűlöllek.

és csak azt sajnálom, hogy nem vagyok egy mocsok tolvaj - amilyent megérdemelsz, hogy a szemeidet is kilopjam és nagy lábon éljek és mutogassanak, mint a szovátai medvét - ha a szegényeknek odavetek egy-egy lerágott csontot, hős gyanánt

engem te nem érdemelsz meg.

ahogy azokat az embereket sem, akiket én ismerek...

csak abban reménykedem, hogy megváltozol - mert én sajnos nem fogok.

és igen, maradok.

hiszen hamarabb volt enyém ez a föld, mint ahogyan a tiéd valaha is lesz!