2013. január 3., csütörtök

Ma megint abban a kegyelemben volt részem, hogy elgondolkodhattam az élet értelmén - és életemben először - azaz évtizedek óta először arra jöttem rá, hogy - ember...nem is biztos, hogy van nekie...
Mert mi van ha nincs?
Mi van ha itt töröm össze magam, hogy felkutassam, megtaláljam, beazonosítsam a logoszt és az b...ik létezni. Na akkor mi van?
És aztán szépen lassan megnyugodtam és azt mondtam - semmi sincsen.
Az élet egy ki...ott lottó ötös. 
Mégis mennyi eséllyel lehetsz te az a milliókból egyetlen, aki képes leszel megfogni, amikor még jegyet sem vásárolsz?
Nem tudom.

Ma síratták a nemzet színészét. Egész nap búcsúztatták, fájtatták, hajlongtak előtte - kíváncsivá tett annak a gondolata, hogy ez a pasas, ha Isten kegyelméből láthatta, vajon mit gondol az országról, a sajtósokról - akiknek a figyelme éltet vagy eltemet, az éhkopp kisnyugdíjáról, a művészetről és színházról - na meg az életről.
Mondják - nem temették el vallásos szetartás szerint - hanem elhamvasztották és kollegái, szerettei megadták neki a végtiszteletet...
Mna.
Vajon mitől is odzkodott? A három-négy órás ortodox rituálétól, az álszentségtől vagy az Isten közleségétől.
Nem tudom, erre is vevő lennék válaszok szintjén.

S akkor itt az élet. Az én életem és én. Mit jelentenek őszintén ezek a dolgok a mai világban? És ha jelentenek valamit egyáltalán, akkor hogy engedhettük, hogy értéküket veszítsék, degradálódjanak?
Itt vannak a szerepeink is.
Egyik értéketelenebb lett mint a másik. Egyiket jobban leírjuk a másiknál és a legfontosabbakra, a leglényegesebbekre szánjuk a legkevesebb időt és energiát.
Itt vannak azok az intézmények, amik valaha éltették a világot. 
A templomot és az iskolát...
Ma melyiknek van értéke, de őszintén?
Lézeng még néhány ember a társadalom berkeiben, aki hisz a templom és iskola fontosságában - de ez a néhány ember is egyre bátortalanabb és egyre gyengébb hangon hallattja azt, amiben valaha egy egész világ volt képes hinni.

És itt van a házasság intézménye...
Egyre több a hitetlen, bátortalan, reményét vesztett ember. Akinek nem marad más példa a szemei előtt, mint a vállás. Hiszen ez a legkönyebb.
Nem tudom mifele halad a világ. Ahogyan azt sem, hogy van-e egyáltalán értelme az egésznek. De egyet biztosabban tudok a Napnál és a fényesen csillogó csillagok ezreinél - érték az, amiben én magam hiszek.
És amiben nekem hinnem kell, hogy életben maradhassak - azt a mai világ nem értékeli.
Készen állok innentől hát széllel szemben pisilni nap mint nap, csakhogy bebizonyithassam azoknak, akik hisznek és szeretnek  - hogy a világ egy boldog és élhető hely. Mert a világ bennem van, és én egy világ vagyok. Rész az egészben és egész a részben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése