Erről bárki meggyőződhetett aki néhány évet élt és életének értelméről gondolkodott is.
Nem véletlenül születnek döntéseink - és egyáltalán nem véletlenek azok az útak sem, amelyeken előbb-utóbb elindulunk.
A mesében csak a férfiak indulnak el szerencsét próbálni - a kisasszonyok otthon várják, hogy bekopogtasson hozzájuk a szerencse - egy félrelőtt nyíl, egy hivatlan kérő vagy a kút káváján üldögélő béka képében...
Ma már nincs igy.
Mindannyink előtt útak vannak, majd útkereszteződések - amelyek előtt jó esetben meg kell állnunk, döntést kell hoznunk és tovább kell indulunk.
A tarisznyáink tartalma nem egyforma, de a cél közös.
Megtalálni azt, amiért tulajdonképpen itt vagyunk...
Vannak emberek akik úgy indulnak szélnek - hogy fogalmuk sincs a tarisznyájuk tartalmáról, ahogy arról sem, hogy miért indulnak el, merre vehetik az irányt és kik azok a szereplők, akikkel szövetséget köthetnek. Ők azok, akik vagy nem tesznek le túl sokat a közös asztalra - vagy erős akarattal megáldva - tennének, de állandóan melléje megy. Ártanak a mellettük lévő másiknak és a lelkük mélyén lakózó önmaguknak.
Vannak akik a noszogatás ellenére sem indulnak el. Várnak, maradnak, utolsó percig - így a tarisznyájuk tartalma megrothad, ők pedig belevakulnak önnön - be nem teljesített sorsukba. Rendszerint - ezeknek a személyeknek mindig a másik a hibás. Utólag - vádaskodnak alaptalan, hogy mentek volna...de... - nem tehették.
És vannak akik vakon szaladnak bele mindenbe. Túl nagy elánnal, bátrosággal, vakmerőséggel - anélkül, hogy teret hagynának lelküknek - önmaguk beérésére. Ez sem jó. A lépéseknek tánca van, s mint ilyen - zenéje. A ritmust tartani kell - egyrészt a jó időbeosztás, az erők tartalékolása - másrészt pedig a cél megőrzése érdekében.
Vannak a csoportos táncok. Amikor néhány ember, egy család - sorsközösséget vállal és együtt próbálja tartani az ütemet. Ez sem mindig sikeres. Itt fontos az, hogy ha egy személy is képtelen hallani a zenét közösségben - el kell engedni. Lehet, hogy egyedül jobban sikerül számára a tánc. Nem mindenki egy hórás alkat.
A legfontosabb mégis az lenne - hogy mint minden úton - pihenőket kell tartani - amikor feltöltődünk, megálmodjuk a következő kiscélt - ami végül a nagy, a végső célba torkollik - és megálmodjuk a hozzá vezető kiskapukat.
Ma is vannak csodák.
Ma is vannak próbaltételek és az azokhoz elveztő eszközök - ember, mesebeli lény vagy varázslatos erőkkel felruházott állat.
De a játékszabály ma is éppen ugyanolyan fontos - mint akkor, amikor csak a csodák töltötték be a Földet, mert az emberek hitből táplálkoztak.
Fontos a gyenge felkarolása, az elesett megsegítése, a jó szövetségesek felkutatása, a pihenők és az állandó cél szem előtt tartása.
Nincs új a Nap alatt.
Éppen ezért biztatlak arra, hogy találd meg a mesédet - azt amelyik már gyermekként szemed elé szökött, útat fúrva a lelkedig. Mert abban vannak meg leírva egytől-egyig a te talizmánjaid - és a te nagy végcélod. Ha mindeddig helytelen útakon jártál volna, vagy egy fogadóban henyélted volna el az időt - tudnod kell, hogy ha kimész mindent megtalálsz.
De előbb - tudd meg a célt. A többi már szinte magától akad útadba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése