Fiatal lányként állandóan ki voltam téve annak, hogy valaki meg akart erőszakolni.

Volt időszak, amikor még hibáztattam is magam ezért, de ma már sikerült felismernem - nem velem volt baj... Minden esetre - hosszú útat tettem meg ideáig. S csak a hetedik vasbakkancs elhasználás vezetett el a megoldáshoz, feloldáshoz, megbocsátáshoz.

Volna itt mindenféle történet - ahogy próbáltak meggyalázni - de az egyik legfurcsább mégiscsak 15 évesen esett meg velem.

Diszkóba mentünk ünnepelni a születésnapomat. Kimentem a wcre. Füst volt, nem éreztem jól magam - zavart a zaj, a tömeg, a zene, haza szerettem volna menni - de szégyeltem, kimentem sétálni egyet.

Lépéseket hallottam a hátam mögött.

Amikor megfordultam hat fiatal fiú vett körül. Lökdöstek meg fenyegetőztek és elkezdtek cibálni magukkal.

Erre én kaptam egy hatalmas rögőgörcsöt, minden bizonnyal idegalapon, mert eszembe jutott, hogy nekem akkor éppen ma, születésnapom alkalmával lesz végem, nem kevesebb mint 15 évesen - egy olyan helyen ahova nem is akartam jönni, ahol nem is érzem jól magam - hát ilyen nincs...

És nem is lett.

A bolondot és a szentet nem bántják egy kultúrában sem.

Nézték a szokatlan reakciómat, hogy nem visitok, nem ordibálok - csak jó ropogósan kacagok, de úgy, hogy képtelen vagyok megállni.

S akkor megszólalt - feltehetően az ötletgazda - haideti sa lasam - asta nu e normal...

Az ellenem intézett támadásokat - legyen az fizikai, lelki, vagy szellemi - elkövető szerint ember vagy állat, az elkövetők száma szerint - egy személy vagy egész falka, banda - aszerint tudom osztályozni, folyamatukban és végkifejletüket tekintve, hogy én magam hogyan viselkedtem.

Ha bíztam benne, hogy megszabadulok és egy percig sem adtam meg magam - hanem emellett határozottan álltam ki - megmenekültem.

Ahogy a gynegeségnek egyetlen jelét is mutattam, odavesztem.

Elég egy nesz, egy kis szimat  -a félelem párája, ahhoz, hogy áldozattá avanzsáld magad.

Mostanában szintén meztelenül álldogálok elég gyakran - keresztüzek között védelmezve azt az álmot, amiért nap mint nap dolgozunk.

én hiszek benne.

a barátaim hisznek benne.

A sérülteknek nagyobb szükségük van rá, mint eddig valaha...

Találkozom nagy emberekkel, aztán még nagyobbakkal, aztán jön a sajtó és az vetköztet bennünket.

Itt is úgy van mint a szenttel meg a bolonddal.

Ha e kettő közül vagy valamelyik - nem bántanak.

Ha egyik sem - de visszavered a falkát a tekinteteddel - akkor is nyersz.

azaz - minden rajtad áll.

Ez nem mindig biztató, hozzá is kell szokni, de ha megtanulod eszközként használni annak az ügynek a szolgá

latában, amiért éppen harcolsz, menni fog.