Ez akkor a nemtudom...

Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én számtalan gyászmunkát végeztem el félig meg egészen - és láttam annak mindenféle formáját.

Attól a fázistól - hogy kívűlről nem látszott semmi, addig el, hogy az életben maradt nagymama, az életerős és felejthetetlen unókáját temetve - a sírba ugrott fájdalmában.

Ahányan vagyunk, talán annyiféleképpen szenvedünk is. Nincs két egyforma szenvedés - ahogy két egyforma kötés sincs ugyanabban a kapcsolatban.

Nyilvánvaló, sokkal nehezebb egy olyan kapcsolatot és felet elgyászolni, akivel a viszony konfliktusokkal, félreértésekkel, fájdalmakkal és meg nem értésekkel volt fűszerezett.
Talán azért is nagyon nehéz a gyászmunkát elvégezni, mert példát rá nem nagyon tanulunk.

Gyermekkorban a halál tabu.
A szülők rettegnek a gondolatától is, nem hogy a gyermekeiknek felvilágosítást tartsanak róla.

Kamaszkoromban - el egészen a gyermekeim születéséig - halálkereső életmódot folytattam.
Mindent imádtam, ami kicsit közelebb vitt a halálhoz.
Azt hittem, így majd megértem a működésmódját.
Annyi  mindent gyászoltam és temettem, hogy a ruhatáram már csak feketéből állt.
Ma is ha elegáns akarok lenni - más színt nem ismerek, mint a fekete - belémivodótt.

És akkor itt van a jelen.
A virtuális mindenfélék ellepték az életünket.
Amikor először hallottam arról, hogy virtuális szex - majd elájultam.
Egyszerűen nem fért bele a kicsi szőke fejembe, hogy lehet ezt az abszolut fölhözragadt dolgot - virtuális szintekre emelni.
Ma már ezt is értem - de még mindig nem érzem.

Nemrégiben egy fantasztikus dokumentumfilmet láttam a facebookról.
Egy csalódott férj ötletén alapúlt, akit felesége estéről-estére, majd hónapról-hónapra vert át a facebookon. A férfi megcsalásnak nevezte. És felhívást intézett minden házasságban élőhöz, hogy figyeljen a párjára, amíg az még mellette van...
Mna.
...
Erről sok mást gondolok, de most nem erről szeretnék eszméket cserélni.
Hanem a halálról, veszteségről, gyászról.
A kisfilm vége - amit azóta sem találok a neten - feldolgozta a brit tudósok egy újabb kutatási témáját - a halál és gyász valamint a fb - kérdését.
Egyre többen húnynak el - a fb felhasználók közül.
A tudósok még azt is elképzelhetőnek tartják, hogy a jövőben, gyermekeink idejében a reális temetők helyét átveszi a virtuális temetők valósága.
Hiszen megkönnyíti a halottal való kapcsolattartást.
Ha hiányzik, szólhatsz hozzá, zenét küldhetsz neki - képeslappal lepheted meg, megmutathatod a képeidet, vagy megnézheted az övéit.

Nem tudom...
Pár évvel ezelőtt - amikor a számítógépet tanultuk használni - ha valaki azt mondta volna nekem - hogy édesem, tanuld meg, mert a munkád 7o%-t erről fogod végezni, szembekacagtam volna.
S lám, lám, lám...

Még jó, hogy nem mondta.