2013. január 30., szerda

Bal lábbal kezdtem a napot.
Vannak időszakok, amikor minden összejön.
Különben egyik kedvenc nagymegmondásom - a baj csőstől jön... Igazi erdélyi aforizma. Nem hiszem például, hogy a nyugati kultúrák ismernék ezt.

Az oviban tombol a himlőjárvány.
Jelen pillanatban kettő közül is lehet választani, igen széles a felhozatal.
Vannak akik a hólyagos himlő mellett tették le a voksukat még első napokban - ez az melyiket ha kicsit is megkeccinted - örökre heget vésel magadban.
A másik meg a rózsa himlő. Ezt valamiért a lányok részesítik előnyben. S ahogy nincs rózsa tővis nélkül, úgy ezzel a csokorral is szenvedni kell pár napot.
Aki nem szereti a virágokat és a hólyagokért sem rajong túlzottan - dönthet egy erős hűlés mellett, kegyetlen torokfájással és köhögéssel.

Megvolt a természetes szelekció.
Húsz gyerekből három maradt talpon.
Van az a játék - Maradj Talpon... - a fiam aszongya: anyuka, ma nem nézzük a Szökkenj talprát?...
Mi talpon maradtunk.
Még.
De napok óta úgy, hogy közben élesen kémleljük az eget. Mikor zuhan a nyakunkba a hajszálon függő kard.
Nagy élmény...

Tegnap - emberséges feltételek között közlődött velünk, hogy nyáron költöznünk kell.
Augusztus 1-ig.
Anna abban a korszakában van, hogy semmit nem képes magában tartani.
Mondom nekik - né gyerekek, ez van. Amit nektek meg kell jegyezni az - hogy jó lesz, mindent elintézünk.
Anna első reakciója - rohan és ordítja - el fogunk költözni!!!!...
Balázsé - huh basszus, azt hittem válunk... - nála most ez a sláger. Miért válnak az emberek...

S akkor elkezdtem érdeklődni mindenfele.
Semmi remény a jobbra.
Este beszélgetünk - s minduntalan az jön elő, hogy legrosszabb esetben, utolsó esélyként, legrosszabb helyzetben...
Mondom is az embernek - te hallod magad? Igazi magyarok vagyunk. Belénk van verve, hogy csak lefele szabad nézni, felfele soha. Onnan jön a sapka. Behúzott nyakkal állunk, ha véletlenül valamilyen mátrixbéli meghibásodás folytán merünk egyet remélni, azonnal kapjuk béfelé a sapkát.


Eszem magam.
Ma reggel - mondom, csak szólni kell a szülőknek is.
Na nem mintha osztana, de tudniuk kell, ha nem mennek jól a dolgok.
Édesanyám leteremt.
Pesszimista vagy fiam.
A rossz dolgokat vonzod be.
Az örangyalod vonszolja magát és te gúnyolódsz vele.
Mondom - drága anyukám, kötve hiszem, hogy az angyal elő tudna teremteni harmincezer eurót. S ha mégis, akkor már kérnék hét millát a HIFA PARKra, tehát - eleve tudja, hogy velem nem kell kezdeni.
Nem, nem aszongya. Be kell vonzani a jódolgokat. Ennél már csak jobb lehet - de legrosszabb esetben... Mondom Mámám, mot szépen leteszem, mert ordítanom kell.

Reggel óta üvőltök.
A szomszédok kihívták a miliciát.
Most már botokkal ütik.
Én bentről kiáltom:
cine bate seala la fereastra mea...
Jó lesz ez.
S ha nem, hát legrosszabb esetben... meglátjuk.


just for you
http://www.trilulilu.ro/muzica-diverse/cine-bate-seara-la-fereastra-mea-d

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése