A tegnap éjjel zuhanyzás közben szembeömlött velem lelki fiókrendszerem - egyik néhány éve gondosan lezárt tartalma.

Nem volt kellemes.

Fájdalmat okozott - fizikait is - és terméketlen gondolatoknak vetett ágyat bennem.

Aztán - gyermekkori játékunk jutott eszembe, a kaleidoszkóp...

Bármerre forgattad - gyönyörű, egyedi és kész mintázatokat tárt a szemed elé.

Persze nem azok számára, akik futtában, fél szemmel megnézték és kész.

Hanem csakis azok számára, akik elidőztek mellette - és egy idő után képesek voltak nem csak a képet látni, hanem a harmónia hangját, zenéjét is meghallani...

Itt van ez az élet.

Mindannyiunk élete.

Hasonló abban, hogy fűszerezve van, hogy ha megvizsgálgatjuk - értelme van, célja van - szereplői vannak - van bevezetője, sőt előzménye - tartalma, csúcspontja és vége.

Vannak életek, amelyeknek a lapjait hirtelen elsodorja a szél - és véget érnek magyarázat nélkül. Van végük, de a szél miatt mi annak a beteljesülésnek nem lehetünk tanúi. Ez aztán roppant nagy és megmagyarázhatatlan hiányérzetet és fájdalmat okoz bennünk.

Mesélte egy mami, hogy annak idején, amikor ők még favécét használtak - nem volt papír.

Volt lapi meg víz.

(mellesleg a gyermekeim nem bírják ezt a történetet. húhhh anya - lapival?, kézzel?, nem mosták meg szappannal?, büdösek?...) Na de ennek is megvolt a maga szépsége. Meg vagyok győződve.

És akkor - mondja a mami az ő édesapjuk nagyon szeretett olvasni.

Igen ám, de a könyv ami bekerült a vécébe, előbb utóbb elfogyott - a szó szoros és szaros értelmében.

Kérdezték a tatitól, hogy hova lesznek el a könyvek?

Mondja a tati - hova, hova, hát kiolvasom őket...

És?....

És és, aztán megtörlöm vele a seggemet - de csak miután kivűlről tudom...

ilyen könyv vagy ilyen gyönyörű mintázatokat sejtő kaleidoszkóp az életünk. az enyém is, meg a tiéd is. mindenfele járható útakkal, mindenfele élhető esélyekkel, mindenfele szövetségesekkel és célokkal, feladatokkal és a sarkon túl, rád váró beteljesüléssel.

nyilván - mehetnél bármerre.

de te egyik irány mellett döntesz.

nem véletlen. 

ahogy az sem, ha tovább kell menned.

de azt most már érzem, hogy nem jó időt, energiát fecsérelni arra - hogy mi lett volna ha..., vagy inkább mégis annál a mintánál kellett volna döntenem.

ami van - azzal kezdeni kell valamit.

ha meg már semmi sincs, hát tovább kell forgatni, menni, keresni.

mindent szabad a megállás, az eltúnyuláson kívűl.

ami meg a fiókokat illeti - hát gondosan be kell zárni őket.

az ember sohasem tudhatja - hogyan éri és mit okoz benne - egy-egy koppanás.