A szexuális nevelés a születés pillantával kezdődik el.

Nem az óvodában, nem is középiskolás korban - pláné nem az első randi után - hanem otthon. A hozzáállással, a mentalitással és nem azzal amit mondok, hanem amit gondolok, ahogy gondolkom erről és ahogy viselkedem ilyen helyzetekben.

Ijesztő...

A gyermeknevelés amúgy is egy hatalmas felelősség - hát ha még többé-kevésbbé tudatosan szeretnénk végigcsinálni.

A napokban a gyerkőcök tv-t néztek, a felügyeletem alatt.

Csízmás kandúr kezdődött volna éppen - de betettek egy reklámot, ami nem egészen gyermekszemnek volt kitalálva.

Egy wc jelenet volt - ahol a pszichológia tanár falra keni a harminc év körüli bájos tanítványát és megszeretgeti annak rendje és módja szerint.

Nem szóltam semmit.

Várakoztam.

Láttam, hogy izegnek-mozognak - a jelenet nem volt sem durva, sem sokkoló, hagytam - tudtam úgyis megbeszélésre kerül a dolog.

Balázs summázta először:

- hát...ennek a nőnek gyönyörű szép segge volt...csak az a kár, hogy cigány volt (néger...)

Anna folytatta:

- mit csináltak ezek, te anya?

- mondom, szerelmeskedtek.

- ti is szoktatok?

- igen.

- így?

- nem.

- mi házasok vagyunk, nem bujkálunk, hanem minden nap szeretjük egymást.

- nekem ez nem tetszedt...

- miért? - kérdezem.

- mert felkente a falra. láttad? szerinted nem fájt neki?

- mondom - nem úgy tűnt, mosolygott és kacagott is. játszodtak.

- az más...- mondja. És eldönthetem hogy hogyan akarok majd szerelmeskedni?

- mondom igen, sőt... meg kell tanuld eldönteni, hogy kivel, mikor és hogyan. 

- és mikor? - kérdezi.

mondom - ha majd nagy leszel és férjed lesz, akkor.

- s akkor XY ha nem házas de együttlaknak és együttfürdenek - nem szerelmeskednek?

- mondom, de bizony, de az-az ők döntésük. Mi nem úgy élünk. Mi törvények szerint élünk.

- miért?

- mert Isten törvényei szerint élünk.

- miért?

- mert szeretjük őt.

Estefele - mese után:

- anya - örülök, hogy lehet veled beszélni mindenről. olyan jó ez nekem...

- mondom, nekem is.