A Jóisten az embernek az ünnepeket ajándékba adta.
Na de nem passzívan fogadandó ajándékká formálta az idő előrehaladtával, hanem olyan potenciálisan - jól vagy pokolian rosszúl - együtt töltendő idővé, amelyért minden egyes alkalommal meg kell dolgozni.

Az emberek zöme - nemtől és kortól függetlenül, retteg az ünnepektől. Negatív velejárójaként el szokott hangzani a sok munka - takarítanivaló, felfordulás, főzés, sütés - a sok kicsi sokra megy ráaadáskiadások, melyekkel egyetlen középrétegbeli család sem tud előre jól számolni, a rokonlátogatások, melyek inkább terhet semmint örömet jelentenek, az ajándékvásárlás nehézségei, valamint a családi viták és veszekedések számának növekedése, ezekben az időszakokban.

Ha elgondolkodunk a felsorolt negatívumokon, fel kell ismernünk azt, hogy minden egyes probléma és annak következménye - egy-egy helytelen döntés következménye.
Itt van a háziasszonyokat nem kímélő, ünnep körüli teendők, véget nem érő halmaza.
- ha lennének olyan hasznavehetetlen dolgok, amiből le tudnánk hagyni
- ha mernénk segítséget kérni - házastárstól, családtagoktól
- ha odafigyelnénk az idő helyes beosztására és a szervezésre - fele annyi bajunk sem lenne vele.

A kiadások terén szintén megfontolandó lesz nem csak ünnepeink tájékán - hanem az egész ránk váró esztendőben, hogy tanuljunk meg addig nyújtózkodni, amíg a takarónk ér...
Bemutatta az egyik román hírcsatorna, büszkén, hogy az idei téli szezon alatt annyit költöttek a románok élelmiszerre, szórakozásra, vakáziózásra - hogy a tavalyit messzemenően lekörözi. Pedig válság van - január egytől ismét minden drágúlt, és mind tudjuk - drágulni is fog, míg a béreink nem hogy emelkedtek volna - hanem  jó esetben stagnálnak, rosszabban csökkenek, de tudok olyanokról, akik fizetést sem kaptak...

Mi ünnepekkor mindig elkacagjuk kínunkban a román vásárlási szokást.
Minél rühesebb valaki, annál jobban vakarózik - tartja a mondás.
Na ide az illik, hogy minél szegényebb valaki, annál jobban költekezik.
Figyeld meg - tömegnyomor az árúházakban, bevásárlóközpontokban és csordúltig tele kosarak, zömében hasznavehetetlen dolgokkal.
Ez a bőség beteges zavara, amit koplalás vagy számlák ki nem fizetése követ - mert valahol ki kell egyensúlyozni a meggondolatlanságot.

A nem kívánt rokonlátogatások...
Ezzel én inkább úgy vagyok, hogy ami nekem nem jó, szerintem másnak sem...
Ami működik meg kell tartani bármi áron, ami meg sehogy sem, ott meg kell adni a tiszteletet - amihez hozzátartozik szervesen a félrevezetés megszüntetése.
Inkább nagyon ritkán de kellemesen, mint gyakran, de szarúl...

És hát itt van a családdal együtt töltendő idő.
Na ezen érdemes dolgozni.
Ennek rétegei vannak.
Első hám - a minennapok. Ritka de intenzív együttlétekkel.
Hétvégeken - elpazarolt idővel, vitákkal, senkisemtaláljaahelyét érzésekkel.
Ha ezt is sikerül jól megszervezni, leosztani, kihasználni - magyarul ha senki sem unatkozik és van program, rendszer - a vita is elmarad...

Továbbá az ünnepek - a hosszabban együtt töltendő napok tényleg esélyek az elromlottak helyrehozására, egymás újra megismerésére, vonalak meghúzására, szerepek letisztázásra, ön és kapcsolatdefiníciókra - hogy ki kicsoda, honnan és hova tart, milyen célokkal és ebben mi közös.
Azaz - mitől lesz családunk család és otthonunk egy erős bázis, ahova jó hazajönni.