2013. január 24., csütörtök

2o12.o5.12.

Amikor egy héttel ezelőtt igyekeztünk értelmesen kihasználni a rendekezésünkre álló szabadnapot - úton Torda fele, egy putri udavara mellett hajtottunk el.

Két gyerek fürdőzött a kopár és rendetlen udvarban, olyan mennyei mosollyal az arcukon, ami mai napig elevenen él bennem, s talán örökre is így marad.

     Újra visszadobott oda, ahonnan mindannyian elindultunk: a felismeréshez, hogy az öröm, boldogság, szabadság mind mind belülről fakadnak. Vannak akik körbeutazzák a világot, de ezeknek hírét sem lelik, és ismét vannak olyanok, akik a falun kívül még a lábukat sem tették, mégis olyan bölcsesség birtokossai, melyek emberileg megfoghatatlanok.

Namármost - hol is van az én szülői kötelességem a legjobb átadásában?...
Mi is imádtunk lavorban és boros hordóban lubickolni. Talán jobban is esett mint a világ legfantasztikusabb aquaparkjaiban.

 Igen....a biztonság, mely többet ad mindennél és elfér a lavorban is, nem kell hozzá a világ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése