2012. december 5., szerda


Várjuk a Mikulást, természetesen. Miért? Ki nem? A gyermekekkel ismét megtörténik a csoda, a varázslat és annak ellenére, hogy én vásároltam, szervezem és vezényelem le – vannak pillanatok, amikor engem is elsodor a pillanat heve.
És ha pillanatokig is, de elhiszem, hogy eljött a várva várt Mikulás.

Első évben amikor megszületett a lányunk – az uram attasálta magát Mikulás szerepbe. Lányunk alig beszélt, de ráismert a turpisságra. Nézte, nézte hosszan az előtte álló embert, tetőtől-talpig, majd megfogta a kicsi kezével a nadrágját és halkan, suttogva kérdezgette:
-         apuci? Apucika, te vagy? Apuci, apuci, apuci – te vagy?


Pár évvel késöbb nézegettük a családi fotókat – eljutottunk a Mikulásjárás eseményének megörökítéséig. Rámutat a képre és azt mondja:
-         nem tudom, hogy volt, mert kicsi voltam – de a Mikulás éppen olyan, mint apa. Nézd az orra vonalat -  tiszta apuka...

Kövekező évben egy szomszédot kértünk fel. Imádta a szerepet – improvizatív volt, spontán, kedves és varázslatos. Amikor ment ki az ajtón, visszafordult és megkérdezett bennünket, szülőket:
-         Karácsonyra ne jöjjek?...
Aztán sajnos következő évre elköltöztek és már nem jöhetett.

Következett egy kollega felkérése. Sajnos őt is felismerte a lányom. Mégis -  annyira szorongott a találkozás miatt, hogy belebetegedett. Magas láz, hányás, hasmenés...

Amúgy a Bohoctól is ennyire szorongott.
Nem szereti az álruhás manusokat.
Az őszinteséget és átláthatóságot szereti. Hogy pontosan tudja – hányadán áll. Igaza van – de ez sajnos őt sem mentheti meg a rossz döntésektől.

Hétvégén találkoztunk egy régi rókával. Politikus az illető. A fiammal elbeszélgetett, azonnal megtalálta vele a közös hangot, majd Annát is becserkészte. Igazi férfias, nagyvonalú és lehengerlő – vitathatatlan kisugárzással.
A találkozás után a lányom leguggoltat, majd a fülembe sugja
- anya – ez a bácsi nem kedves a képeken. Sőt, ijesztő. De így – egészen jóképű. Tetszik nekem...

Nos ez a kisugárzás és nagyvonalúság – veleszületett tehetség a nők, majd mindenki átverésére - okozta és okozza a legtöbb ember vesztét a csalódás útján.
Anna sem lesz mentes ettől. Hiába na – az ilyenekre bukunk...

Ma reggel – megkaptam tőlük életem legkedvesebb Mikulás-ajándékát.
Anya – ma jön a Mikulás... Mi sokat fogunk a szegény cigány és utcagyerekekre gondolni, hogy hozzájuk is jusson el...
Megkönnyeztem.
És életemben először éreztem igazán, hogy igen – jó munkát végeztem. Jöhet a többi megmérettetés...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése