Várjuk a Mikulást,
természetesen. Miért? Ki nem? A gyermekekkel ismét megtörténik a csoda, a
varázslat és annak ellenére, hogy én vásároltam, szervezem és vezényelem le –
vannak pillanatok, amikor engem is elsodor a pillanat heve.
És ha pillanatokig
is, de elhiszem, hogy eljött a várva várt Mikulás.
Első évben amikor
megszületett a lányunk – az uram attasálta magát Mikulás szerepbe. Lányunk alig
beszélt, de ráismert a turpisságra. Nézte, nézte hosszan az előtte álló embert,
tetőtől-talpig, majd megfogta a kicsi kezével a nadrágját és halkan, suttogva
kérdezgette:
-
apuci? Apucika, te vagy? Apuci,
apuci, apuci – te vagy?
Pár évvel késöbb
nézegettük a családi fotókat – eljutottunk a Mikulásjárás eseményének
megörökítéséig. Rámutat a képre és azt mondja:
-
nem tudom, hogy volt, mert kicsi
voltam – de a Mikulás éppen olyan, mint apa. Nézd az orra vonalat - tiszta apuka...
Kövekező évben egy
szomszédot kértünk fel. Imádta a szerepet – improvizatív volt, spontán, kedves
és varázslatos. Amikor ment ki az ajtón, visszafordult és megkérdezett
bennünket, szülőket:
-
Karácsonyra ne jöjjek?...
Aztán sajnos
következő évre elköltöztek és már nem jöhetett.
Következett egy
kollega felkérése. Sajnos őt is felismerte a lányom. Mégis - annyira szorongott a találkozás miatt, hogy
belebetegedett. Magas láz, hányás, hasmenés...
Amúgy a Bohoctól is
ennyire szorongott.
Nem szereti az
álruhás manusokat.
Az őszinteséget és
átláthatóságot szereti. Hogy pontosan tudja – hányadán áll. Igaza van – de ez
sajnos őt sem mentheti meg a rossz döntésektől.
Hétvégén találkoztunk
egy régi rókával. Politikus az illető. A fiammal elbeszélgetett, azonnal
megtalálta vele a közös hangot, majd Annát is becserkészte. Igazi férfias,
nagyvonalú és lehengerlő – vitathatatlan kisugárzással.
A találkozás után a
lányom leguggoltat, majd a fülembe sugja
- anya – ez a bácsi
nem kedves a képeken. Sőt, ijesztő. De így – egészen jóképű. Tetszik nekem...
Nos ez a kisugárzás
és nagyvonalúság – veleszületett tehetség a nők, majd mindenki átverésére - okozta
és okozza a legtöbb ember vesztét a csalódás útján.
Anna sem lesz
mentes ettől. Hiába na – az ilyenekre bukunk...
Ma reggel –
megkaptam tőlük életem legkedvesebb Mikulás-ajándékát.
Anya – ma jön a
Mikulás... Mi sokat fogunk a szegény cigány és utcagyerekekre gondolni, hogy
hozzájuk is jusson el...
Megkönnyeztem.
És életemben
először éreztem igazán, hogy igen – jó munkát végeztem. Jöhet a többi
megmérettetés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése