Van fű, nincs fű
A csoportoknak
előbb-utóbb lelke lesz. Közös cél, azonos értékű és mértékű motiváció,
érdeklődési kör és értékrend. Ez főként a gyermekekre érvényes – de jó esetben,
jobb helyeken a felnőttekkel is el lehet érni hasonló eredményeket.
Van nekem – többek között
– egy elsős illetve egy másodikos gyermekcsoportom is, akikkel együtt dolgozom.
Ritkán ugyan, de
volt rá példa, hogy egy-egy tanuló kifejezte irántam való szeretét,
tiszteletét, majd szerelmét. Rendben volt, tudomásul vettük, mentünk tovább.
Ilyen helyzettel
azonban, amivel a napokban szembesültem és szembesülök, még nem volt dolgom.
Kialakult irántam
egy csoport-szerelem. Kollektív szerelem.
33 diákomnak
negyven százaléka fiú. Sokan közülük olyanok, mint a tűzről pattant szikra. Főként
ha bolyba ülnek és túl akarják licitálni egymást.
De mostanában nem
ezzel kell megküzdenem, hanem egy sokkal bonyolúltabb és nehezebb feladattal. A
szerelmükkel.
Az a negyven
százalék fiú – két pártra szakadt – így aztán húsz %, fegyelmetlenkedik tovább -
minduntalan, és a másik húsz táplálja a tűzét az irántam való szerelmének az
oltárán.
Olyanokat mondanak,
úgy néznek rám – hogy sokszor meg kell állnom és meg kell győződnöm, hogy itt
gyerekekről van szó és nem kész, meglett fiatalemberekről.
Most tartunk abban
a fázisban – hogy mindent tudni szeretnének rólam és a férjemről:
-erős?
-okos?
-bátor?
-nagyon szereted
Tanci?
Az egyik hódolom ma
azzal az elhatározással jött órára – legalábbis a fellépéséből ítélve, hogy
nélkülem haza sem megy. Ostromolt óra kezdetéig, még a levegőt is megszagolta
utánam.
Melléje ültettem
kétfelől a két legszebb kislányt, hogy feledje kicsit csalódottságát és a
beteljesületlenség okozta fájdalmát.
Sikerült. De azért
óra végén megvárt és külön köszönt el.
Lesz még nekem itt
bajom...
Amikor először
mentünk ki fiatal pszicho-pedagógusként tanítani, a diákok akiket kezelésbe
vettünk alig voltak fiatalabbak mint mi.
Tanárunk figyelmeztetett,
hogy legyünk résen, mert komoly veszélyforrás lehet ha ostromolni kezdenek – de
mi, félvállról vettük a dolgokat. Ahh – idiótája..- még hogy szerelem meg
szexualítás iskolai helyzetben... – hát ez megőrűlt. Aztán, rá kellett
ébrednünk, hogy nem is annyira... voltak kezeletlen helyzeteink, amit
zöldfülüként nagyon nehezen orvosoltunk.
Az utóbbi években,
hogy felnőttekkel dolgozom – gyakran bukkan fel csoportban is a jelenség. Egy biztos
– soha nem lehet heverni hagyni, kezdeni kell vele valamit, mert a
szexualításnak mindig teremtő ereje van. Pusztítani csak akkor képes – ha beteljesül.
Volt egy
flegmatikus filozófiatanárnőm. Imádtam. Olyan okos volt, hogy elbeszélhetetlen –
s mint ilyen, undorodott az élettől.
Ő mondta mindig –
fiam a szerelem nem visszahúz, hanem energizál. Ha a bambulásodat és idióta
lustaságodat te szerelemnek titulálod, hülye vagy. Ugyanis aki szerelmes –
szárnyakat kap. Mindenre lesz kedve és ereje – és állandóan mosolyog. Ha te nem
így vagy, akkor nem vagy szerelmes. Addig nem... És alább ne is hagyd.
Szóval ez az igazi
potencióméter:
Ember – szárnyad van?
-
mosolyogsz?
-
Mindenre képes vagy-e?
-
Tele vagy energiával?
-
Tele vagy tettvággyal, életkedvel?
-
Gyakran mosolyogsz minden ok
nélkül?
Mit mondtál, a fűvet
kinél is vásárolod?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése