2012. december 7., péntek


Van fű, nincs fű


A csoportoknak előbb-utóbb lelke lesz. Közös cél, azonos értékű és mértékű motiváció, érdeklődési kör és értékrend. Ez főként a gyermekekre érvényes – de jó esetben, jobb helyeken a felnőttekkel is el lehet érni hasonló eredményeket.

Van nekem – többek között – egy elsős illetve egy másodikos gyermekcsoportom is, akikkel együtt dolgozom.
Ritkán ugyan, de volt rá példa, hogy egy-egy tanuló kifejezte irántam való szeretét, tiszteletét, majd szerelmét. Rendben volt, tudomásul vettük, mentünk tovább.

Ilyen helyzettel azonban, amivel a napokban szembesültem és szembesülök, még nem volt dolgom.
Kialakult irántam egy csoport-szerelem. Kollektív szerelem.
33 diákomnak negyven százaléka fiú. Sokan közülük olyanok, mint a tűzről pattant szikra. Főként ha bolyba ülnek és túl akarják licitálni egymást.
De mostanában nem ezzel kell megküzdenem, hanem egy sokkal bonyolúltabb és nehezebb feladattal. A szerelmükkel.
Az a negyven százalék fiú – két pártra szakadt – így aztán húsz %, fegyelmetlenkedik tovább - minduntalan, és a másik húsz táplálja a tűzét az irántam való szerelmének az oltárán.
Olyanokat mondanak, úgy néznek rám – hogy sokszor meg kell állnom és meg kell győződnöm, hogy itt gyerekekről van szó és nem kész, meglett fiatalemberekről.
Most tartunk abban a fázisban – hogy mindent tudni szeretnének rólam és a férjemről:
-erős?
-okos?
-bátor?
-nagyon szereted Tanci?
Az egyik hódolom ma azzal az elhatározással jött órára – legalábbis a fellépéséből ítélve, hogy nélkülem haza sem megy. Ostromolt óra kezdetéig, még a levegőt is megszagolta utánam.
Melléje ültettem kétfelől a két legszebb kislányt, hogy feledje kicsit csalódottságát és a beteljesületlenség okozta fájdalmát.
Sikerült. De azért óra végén megvárt és külön köszönt el.
Lesz még nekem itt bajom...

Amikor először mentünk ki fiatal pszicho-pedagógusként tanítani, a diákok akiket kezelésbe vettünk alig voltak fiatalabbak mint mi.
Tanárunk figyelmeztetett, hogy legyünk résen, mert komoly veszélyforrás lehet ha ostromolni kezdenek – de mi, félvállról vettük a dolgokat. Ahh – idiótája..- még hogy szerelem meg szexualítás iskolai helyzetben... – hát ez megőrűlt. Aztán, rá kellett ébrednünk, hogy nem is annyira... voltak kezeletlen helyzeteink, amit zöldfülüként nagyon nehezen orvosoltunk.
Az utóbbi években, hogy felnőttekkel dolgozom – gyakran bukkan fel csoportban is a jelenség. Egy biztos – soha nem lehet heverni hagyni, kezdeni kell vele valamit, mert a szexualításnak mindig teremtő ereje van. Pusztítani csak akkor képes – ha beteljesül.

Volt egy flegmatikus filozófiatanárnőm. Imádtam. Olyan okos volt, hogy elbeszélhetetlen – s mint ilyen, undorodott az élettől.
Ő mondta mindig – fiam a szerelem nem visszahúz, hanem energizál. Ha a bambulásodat és idióta lustaságodat te szerelemnek titulálod, hülye vagy. Ugyanis aki szerelmes – szárnyakat kap. Mindenre lesz kedve és ereje – és állandóan mosolyog. Ha te nem így vagy, akkor nem vagy szerelmes. Addig nem... És alább ne is hagyd.

Szóval ez az igazi potencióméter:
Ember – szárnyad van?
-         mosolyogsz?
-         Mindenre képes vagy-e?
-         Tele vagy energiával?
-         Tele vagy tettvággyal, életkedvel?
-         Gyakran mosolyogsz minden ok nélkül?

Mit mondtál, a fűvet kinél is vásárolod?...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése