Ma jöttem rá,
hogy bennem van egy óriási nagy góc a szegény gazadagokkal szemben. És ez a góc
– meggátol engem abban, hogy racionális döntéseket, előítéletektől mentes
benyomásokat és értékítéletek alkossak emberekről, jelen esetben – a szegény
gazdagokról
Típusai vannak.
Nyílván – minden
bizonnyal van ennek a fajtának is megfelelő egyede, de vannak közöttük olyanok
is, akik viselkedésük és mentalitásuk által – kihívják maguk ellen a
közutálatot.
Ha azonban
veszed a fáradtságot és legyőződ önmagad – rájössz, hogy őket is meg lehet
érteni. Nekik is van álláspontjuk, ami az ők pozíciójukból tekintve, több, mint
elfogadható.
Amúgy itt van ez
az előítélet mentesség. Nehéz dolog…
Mi most a
cigánnyal szemben csíszoljuk.
A fiamnak a
legjobb gondolatai és kérdései wczés közben támadnak.
Nekem zuhanyzás
közben. Lehet valami a fürdő energiaköreiben – hogy jóra generálja az embert.
Mondja a fiam –
a cigányok büdösek. De a barátom, Cigányrobika, ő nem, csak a füle…
-
A cigányok nem
dolgoznak – így aztán nem tudják hogy hol vannak az ételek és éhesek, meg mocskosak,
de a barátom Cigányrobika – tudhatja, mert ők dolgoznak és van ételük, meg
tiszták…
-
A cigányok lopnak… de a
barátom, Cigányrobika, ő nem lop…
-
A cigányok nagyon
csúfakat beszélnek, de a barátom, Cigányrobika – nem is tud annyi csúfat, mint
a többiek, mert a Mamája megveri, ha csúfakat beszél…
Szóval – mit mondjak,
az öt éves gyermek, tudja, amit én alig-alig, hogy vannak a kivételek, amikre
figyelni kell.
A szegény-gazdagok
között is vannak nagyon jó emberek…
Igaz, én még nem
láttam ilyent, de ez nem jelent semmit.
Val-színű,
amiatt nem, mert nekem még nem volt ilyen Szegénygazdagjucibarátnőm, akin
láthattam volna a jó –indulat halovány jeleit.
A mai napomat
áthatotta a szegény gazdagok – megvetése.
Akiknek annyi
van – hogy unalmukban kihajítanak belőle. De ez a hajítás,vetés nem célirányos –
hogy mondjuk, általa segítenek több családon, vagy árvaházon, vagy célon, vagy
egyesületen – hanem amolyan minekenekemugyanugyan hajítás.
Amikor elmegyek
szinte naponta a vendéglőbe – és kidobok egy este minimum ötszáz eurót – csak,
hogy ne legyek otthon egyedül…
Vagy –
sznobságból megveszek dolgokat – amikre sem szükségem, sem vágyam nem teljesül
általa – csak na, mert izé…
Amikor nem juttatok
a szükségben lévőnek, hogy maradjon – s mert én sem készen kaptam a vagyonomat,
hanem megdolgoztam érte…
Amikor végre
adakozom – de olyan pofával és ábrázattal – hogy nesze te, csóró – de tudd meg,
te még ettől éhen halsz, én meg csak gazdagabb és gazdagabb és gazdagabb leszek…
Amikor nem
vagyok képes magamon túl nézni – miközben arra panaszkodom, hogy
mennyirekurváraunalmas az én életem…
Amikor ott
kellemesmegboldogkarizok – miközben a tegnap egyik vallásórásom – korát meghazudtóló
bölcsességgel meséli:
Ide figyelj,
Tanci.
Mi – ötön vagyunk
testvérek.
Nem kaphatunk
ajándékot is, meg karácsonyfát is
Meg kellett
szavazzuk – hogy fa, vagy ajándék.
És a fát kértük.
Mert arra akárhányszor fogunk ránézni – boldogok leszünk…
Érted Tanci?...
És tudod mit, én
értettem.
Szóval – boldog karit!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése