Közeledik az újév.

Csak azoknak lesz új, akiknek bátorságuk is lesz őszintén megélni. Akik nem – hát azoknak folytatódni fog az összes többi, a régi – a maga megszokott, kényelmes és tepsedős medrében. De nem baj. A változásra mindig van remény. Vagy reménytelenség  - hiszen ez lenne az, ami elindítja a vágyat a változásra és a változásba vetett reménybe.

Érdemes lenne – egy hatalmas lelki nagytakarítást tartani – hogy kiben mi volt 21 előtt. Nyilván, így utólag senki nem vette komolyan. Jó nagy poén volt nem? Haha – méghogy a mayák… Meg oppa gangnam style és Nostradamus – nem? Ki veszi be?

Nekem két dolog ütött szöget erőteljesen a fejemben.

Egyik – hogy vicc ide, vicc oda – szinte mindenkit foglalkoztatott a dolog.

Továbbmenve – voltak olyanok, akik fel is készültek erre.

És a másik – személyesen, hogy a nagy trágár – céllal trágár, sarkító és kikarikírózó írásomat a Jött a maya és odabaszott nekiek… – senki nem tetszikelte, ennek ellenére – a legsűrűbben olvasott eszmefutattás jelen pillanatban a blogomon. Jó, nem?

Mit vállalunk és mit nem? Mit teszünk és mit tennénk?

Jó lenne, ahogy az előbbiekben említettem – egy lelki nagytakarítás. Hogy kinek mi volt a fejében 21 előtt. Mélyen. Nem a felszínen – ahol elpoénkodta az egészet, hanem lent, mélyen, ahol még magának sem mindig őszinte.

Mert az volt az irányadó.

Kivel, miért, honnan, meddig???

A fogadalmakkal újév küszöbén az a baj, hogy rendszerint nem komolyan és általában módosult tudatállapotban köttetnek.

Pl – lefogyok 1oo kilót. Vagy leszokom a cigit. Vagy többet nem iszom. Vagy hűséges leszek. Ezek nem célok. Ezek álmok. Nincsenek jól megfogalmazva, nincsenek lebontva és képtelenség egy jól működő akciótervet kötni hozzájuk.

De pl ha azt mondom – hogy az új esztendőben egészségesen étkezem és naponta tornázom x időt – az már rendben lesz. Ha melléje még alakul a külalakom is, az már bónusz.

Továbbá – a cigi az nehéz dió. Első kérdés, hogy tényleg akarom-e, a második, hogy tudom-e, a harmadik meg – miért is cigizem. Mi vagyok én a ciginek és mi ő énnekem?

Vagy – az ivászat. Ez a vicc-küszöb, hogy többet nem iszom - … de kevesebbet sem. Mihez képest? És ha bulizom? És ha gyakran bulizom? És miért menekülök, egyáltalán mitől? Vagy a hűség – kifele, mi fele, milyen céllal? Mikor kezdem el a magam fele irányuló hűség és igazmondás gyakorlását?

Egy a lényeg.

Ez az élet egy.

Egy jól körülhatárolt céllal, feladatokkal és eszköztárral.

Tenni is kell vele valamit.

Rajtam áll.

Fogadjak hát – de akkor egyet, konkrétat és őszintét, amit képes is leszek véghezvinni, vagy ne csináljak magamból ismét szamarat önmagam előtt. Kár lenne.