Itt van ez az
újabb merénylet Amerikában. Rettenetesenen felkavartak a történések. A lemészárolt
gyerekek egyidősek a lányommal. Fel sem lehet fogni azoknak a szülőknek az
állapotát, akik nem láthatták és nem azonosíthatták ilyen brutálisan megölt
gyerekeiket. Talán még élhet bennük a remény – hogy az azonosítás pillanatáig,
amikor már kész tényekkel kell szembenézniük – hátha csak egy kegyetlen tréfa,
egy tévedés az egész és az ők gyerekük megúszta. Csak közben elbújt,
elkallodott, elkószált, elkoborolt valamerre – félelmében.
Gondolkom a
gyereken, aki ölt. Nehéz kimondani, de sajnálattal vegyes gyűlölet van bennem
iránta, így ismeretlenül is. Ha az én gyermekeimet bántotta volna, a torkát
rágom el, gondolkodás nélkül. És ezzel nem csak én vagyok így, hanem minden
egyes szülő.
Mi lehetett
abban a gyermekben Uristen…
És mennyi idő
kellett neki, hogy eljusson ide?
Miikor kezdődött
és miért nem vette észre senki?
Hol volt a
testvére – aki ha jól értettem idősebb nála? És akinek legfontosabb dolga a
tragédia után az volt, hogy a fb-n tisztázza magát, hiszen öccsénél az ő
személyije volt. Hogy kerül a személyim az öcámhez, ha vezetnem kell és
állandóan magamnál kell tartanom?
Hol volt az
édesanya, aki ha minden igaz egy iskola alkalmazottja volt? Pedagógus…
Honnan és hogyan
vezetnek ilyen hatamas űrök – fájdalom által marva az ember lelkében, majd
mindennapi valóságában a pusztításhoz és tragédiákhoz, anélkül, hogy bárkinek
feltűnne?
Ennyire nem
figyelünk egymásra?
Van a
szomszédomban egy gyerek. Nem közvetlen szomszéd és sajnos nem is gyerek –
nálam idősebb 2 évvel. Mindig problémás volt. Soha nem bandázott, egyetlen egy
barátja volt, soha más, soha több. Barátnő soha. Mondták, hogy meleg – talán. Nem
dolgozott, most sem dolgozik. Pénzek folynak be valami kiadott lakásból, állami
betegsegály – nemtom…
Most egy hete kb,
kijön rendőrség, mentő – elviszik. Állítólag egész éjjel cirkuszolt, megverte
az anyját, aki miután már nem bírta, segítséget kért.
2 nap múlva újra
látom. Mondom – na… ezalatt vajon milyen eredményeket érhettek el?...
Rá egy napra –
ismét mentő és rendőrség.
Ma megint kint…
Hova vezet?
Mit kell tenni?
Vagy mi is oda
jutottunk, hogy végignézünk egy ilyen dolgot, szenvtelen? Pedig nemrégiben
arról voltunk híresek, hogy figyelünk egymásra…
Mi a különbség a
2 sztori között?
Egyszer, hogy mi
nem – a lényeg!!!
És hogy mi
különbség – a fegyvertartási engedély és a fegyverek könnyed beszerzése.
Na…
Bajban vagyunk,
azt hiszem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése