2012. december 15., szombat


Itt van ez az újabb merénylet Amerikában. Rettenetesenen felkavartak a történések. A lemészárolt gyerekek egyidősek a lányommal. Fel sem lehet fogni azoknak a szülőknek az állapotát, akik nem láthatták és nem azonosíthatták ilyen brutálisan megölt gyerekeiket. Talán még élhet bennük a remény – hogy az azonosítás pillanatáig, amikor már kész tényekkel kell szembenézniük – hátha csak egy kegyetlen tréfa, egy tévedés az egész és az ők gyerekük megúszta. Csak közben elbújt, elkallodott, elkószált, elkoborolt valamerre – félelmében.
Gondolkom a gyereken, aki ölt. Nehéz kimondani, de sajnálattal vegyes gyűlölet van bennem iránta, így ismeretlenül is. Ha az én gyermekeimet bántotta volna, a torkát rágom el, gondolkodás nélkül. És ezzel nem csak én vagyok így, hanem minden egyes szülő.
Mi lehetett abban a gyermekben Uristen…
És mennyi idő kellett neki, hogy eljusson ide?
Miikor kezdődött és miért nem vette észre senki?
Hol volt a testvére – aki ha jól értettem idősebb nála? És akinek legfontosabb dolga a tragédia után az volt, hogy a fb-n tisztázza magát, hiszen öccsénél az ő személyije volt. Hogy kerül a személyim az öcámhez, ha vezetnem kell és állandóan magamnál kell tartanom?
Hol volt az édesanya, aki ha minden igaz egy iskola alkalmazottja volt? Pedagógus…
Honnan és hogyan vezetnek ilyen hatamas űrök – fájdalom által marva az ember lelkében, majd mindennapi valóságában a pusztításhoz és tragédiákhoz, anélkül, hogy bárkinek feltűnne?
Ennyire nem figyelünk egymásra?
Van a szomszédomban egy gyerek. Nem közvetlen szomszéd és sajnos nem is gyerek – nálam idősebb 2 évvel. Mindig problémás volt. Soha nem bandázott, egyetlen egy barátja volt, soha más, soha több. Barátnő soha. Mondták, hogy meleg – talán. Nem dolgozott, most sem dolgozik. Pénzek folynak be valami kiadott lakásból, állami betegsegály – nemtom…
Most egy hete kb, kijön rendőrség, mentő – elviszik. Állítólag egész éjjel cirkuszolt, megverte az anyját, aki miután már nem bírta, segítséget kért.
2 nap múlva újra látom. Mondom – na… ezalatt vajon milyen eredményeket érhettek el?...
Rá egy napra – ismét mentő és rendőrség.
Ma megint kint…
Hova vezet?
Mit kell tenni?
Vagy mi is oda jutottunk, hogy végignézünk egy ilyen dolgot, szenvtelen? Pedig nemrégiben arról voltunk híresek, hogy figyelünk egymásra…
Mi a különbség a 2 sztori között?
Egyszer, hogy mi nem – a lényeg!!!
És hogy mi különbség – a fegyvertartási engedély és a fegyverek könnyed beszerzése.
Na…
Bajban vagyunk, azt hiszem…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése