Hogy mennyire nem az van a dobozban – amit a csomagolás sejtet…

Általában, ugyebár – ami reklámra szorul, eleve szar.

De a gyerekeket vonzza a reklámok világa.

Én, a szülő nem adok neki kész válaszokat – sejtetek, megdolgoztatom, megtapasztaltatom – míg jön a reklám – diagnosztizál és felold, megold. Aszongya nekik – fáj a fejed – itt a pirula, köhögsz, itt van a csodaszirup, meggyógyulsz. Bezsírosodtál – egyél makkot, lefogysz. Megcsalt az urad – igyál egy pohár mókusvizet és újra kívánni fog.

A Minimax nem ennyire finomka.

Így mondja nekik – neked még nincs meg ez a terméked????

A gyerkőcök kórusban szokták rávágni – NINCS!!!

Mire én – jujj basszus, nekem se – s néné, boldog vagyok…

De jönnek az ünnepek. Szarban vagy. Mertkellezkellazkellamaz… Drága, drága, hiábavaló, de kell.

A sok értékes, ezt-azt fejlesztő játék mellett belementünk egy televíziós játéktárba. Mondja a leírás, hogy mennyi mindent megfejleszt, csak meg kell venni de azonnal.

Jó.

Hozta az angyal.

Semmi nem az bent, ami kint van…

Pl – aszongya nekem a csomag – hogy simán játszik vele az egész család, mindenki boldog – táncolsz, teniszezel, hetvenfélét sportolsz párban, s még ki tudja mi mindent csinálsz.

Jó dolog…

Mire – a hetven játék közül hozzávetőlegesen három szól párnak. A többit csak egyedül lehet játszani.

Áll szegény gyermek a dzsojsztikkel a kezében – boldog, hogy a füléig ér a szája, miközben a növére izgatottan játszik…

Mondom az embernek nem éppen nőies tónusban – hogy bazdmeg ez éppen olyan, mintha a vakgyereknek vettünk volna egy döglött papagájt.

Ha szólunk hogy cseréljenek is – zűr van. Nem megy a játék, egyik duzzog erre, a másik sorozatosan korlátaiba botlik.

Ha nem szólunk semmit – egyik sunnyog, másik azt hiszi irányítja a világot.

Na hogy legyen?

Tanulság

Csomagolás és elbeszélés után ne vásárolj, mert úgy jársz mint mi…

Leszívod, akár a torkos borz.