Azt mondják a
Karácsony a szeretet ünnepe...
Nem tudom. Legalábbis
emberileg nem vagyok képes felfogni azt – hogy esetleg emberileg az lenne vagy
lehetne.
Hogy néhány helyen
igen – abban biztos vagyok, de hogy a legtöbb helyen nem, na abban is.
Az emberek fejében –
mindannyiunk fejében élnek bizonyos forgatókönyvek. Ezek nem csak egyszerű
szövegkönyvek – hanem alaposan kidolgozott vágyak arról, amit elvárnánk és
szeretnénk, hogy velünk történjenek.
A fejünk és lelkünk
tele van velük.
Innen a sok
alaptalan és kiút nélküli vita illetve megoldatlan konfiktus.
Mert a következő
lépést, amelyben azt kellene leközölnünk a mellettünk élőkkel – hogy né ember,
ha nem baj én ezt és ezt várom el tőled, míg cserében ezt és ezt tudom
biztosítani neked – mindig elmulasztjuk megtenni.
Így kerülhet aztán
sor arra, hogy Karácsony reggelén – az a feleség aki eddig minden évben
összeszidta a férjét, mert az úgy kereste elő a karácsonyfa talpát, hogy
feldúlta az egész házat – könnyesen kifakad, hogy te már azt a kibaszott
karácsonyfatalpat sem vagy képes előkeresni – mindent nekem kell csinálnom...
címen – hiszen ő tényleg elvárta, hogy a másik involválodjon az előkészületekbe
– de nem a saját személyiségével, tehetségével, energiáival – hanem szigorúan
az ő forgatókönyve szerint.
Szóval – nem megy...
Itt vannak családom
idősebb tagjai. Szóval – ők is tele vannak scriptekkel. Nyugdíjasok, unatkoznak
is néha – ritkán vannak a gyermekekkel és keveset – úgy élik meg ennek a
hiányát, hogy MINDENRE forgatókönyvet gyártanak.
Attól a ponttól
kezdve, hogy belépünk az ajtón, addig el, hogy kilépünk. Egy teljes színmű. Amitől
ha eltérünk – márpedig eltérünk, hiszen nem is ismerjük, megvan a sértődés,
harag, duzzogás. Rendszerint én vagyok a bünbakk, mert nem szeretem a
korlátokat – és ezt ki is mondom, és ez egyáltalán nincs a forgatókönyvbe. Sőt –
szövegem sincs....
Az elején bántott. De
amióta megértettem a szövegkönyvek működésmódját a fejben és a lélekben – már az
is előfordul, hogy bekapcsolódom a játékba. Holott semmi de semmi tehetségem. Én
egy született tragika vagyok – a komádiát csak az életben csinálom jól, de ott
aztán nagyon.
Jön a Karácsony. Mindennel
foglalkozunk, amivel nem kell. Kitakarítunk, főzünk, sütünk, előkészülünk,
felkészülünk, elkészülünk – csak soha be nem érünk.
Amikor kezdő
szakemberként meghívtak egy rádióhoz egyenes adásba a karácsonyi felkészülésről
beszélni – szépen nálam volt a forgatókönyvem. Hogy lelki felkészülés, meg
bemosakodás, meg lelki nagytakarítás, meg Krisztus mint ajándék...
Végül – az akkori
munkahelyemen – s utána is, megittunk egy-egy-egy pohár bort. Így amikor a
studióban kérdi a műsorvezető, hogy karácsonyi előkészületek lelkiekben – no script...
Fergeteges lett az
adás. Emlegették évekig akik hallották. Vinnyogásig kacagtuk magunkat és
kacagtattuk a hallgatókat azzal ami akkor kijött belőlünk. Lényeg – ami ugyan
meggondolatlanúl merész volt, de büszke vagyok hogy elmondtam – arra bíztattam
az embereket – hogy őszinték legyenek. Ez a karácsony ne legyen a
forgatókönyvek karácsonya. Amikor erőltetten mosolygunk és hazudunk és máshova
gondolunk. Ne legyen sok ajándék – csak a lényeg. Ne amire én vágyom, hanem
amire TE vágysz. Ne legyen 5 féle bejgli, legyen egy és finom. Ne legyen az
asszony hulla fáradt, inkább legyen piszkos az ablak. Ne viselkedjünk – hanem inkább
beszéljük meg legalább egyetlen konfliktusunkat.
És a legfontosabb –
dobjuk a francba a forgatókönyveket.
Elég.
Ő vezet engem vagy
én írom őt?
A spontán dolgok
mindig a legjobbak.
Itt van példának a
szerelem.
Ha rákészülsz,
elintézed, megbeszéled, előkészíted, megszervezed – rendszerint elmarad vagy
enyhén szólva erőltetett lesz.
Ezzel szemben – ha nekiugrasz,
mert jön – akkor megy is.
Ilyen legyen a
karácsonyod is idén. Mint az igazi születés. Nem ismerjük sem az órát, sem a
percet – de amikor itt van – az feledhetetlen és pótolhatatlan. Örök élménnyel
és soha nem muló szeretettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése