2012. december 11., kedd


Azt mondják a Karácsony a szeretet ünnepe...
Nem tudom. Legalábbis emberileg nem vagyok képes felfogni azt – hogy esetleg emberileg az lenne vagy lehetne.
Hogy néhány helyen igen – abban biztos vagyok, de hogy a legtöbb helyen nem, na abban is.

Az emberek fejében – mindannyiunk fejében élnek bizonyos forgatókönyvek. Ezek nem csak egyszerű szövegkönyvek – hanem alaposan kidolgozott vágyak arról, amit elvárnánk és szeretnénk, hogy velünk történjenek.
A fejünk és lelkünk tele van velük.
Innen a sok alaptalan és kiút nélküli vita illetve megoldatlan konfiktus.
Mert a következő lépést, amelyben azt kellene leközölnünk a mellettünk élőkkel – hogy né ember, ha nem baj én ezt és ezt várom el tőled, míg cserében ezt és ezt tudom biztosítani neked – mindig elmulasztjuk megtenni.
                     
Így kerülhet aztán sor arra, hogy Karácsony reggelén – az a feleség aki eddig minden évben összeszidta a férjét, mert az úgy kereste elő a karácsonyfa talpát, hogy feldúlta az egész házat – könnyesen kifakad, hogy te már azt a kibaszott karácsonyfatalpat sem vagy képes előkeresni – mindent nekem kell csinálnom... címen – hiszen ő tényleg elvárta, hogy a másik involválodjon az előkészületekbe – de nem a saját személyiségével, tehetségével, energiáival – hanem szigorúan az ő forgatókönyve szerint.
Szóval – nem megy...

Itt vannak családom idősebb tagjai. Szóval – ők is tele vannak scriptekkel. Nyugdíjasok, unatkoznak is néha – ritkán vannak a gyermekekkel és keveset – úgy élik meg ennek a hiányát, hogy MINDENRE forgatókönyvet gyártanak.
Attól a ponttól kezdve, hogy belépünk az ajtón, addig el, hogy kilépünk. Egy teljes színmű. Amitől ha eltérünk – márpedig eltérünk, hiszen nem is ismerjük, megvan a sértődés, harag, duzzogás. Rendszerint én vagyok a bünbakk, mert nem szeretem a korlátokat – és ezt ki is mondom, és ez egyáltalán nincs a forgatókönyvbe. Sőt – szövegem sincs....
Az elején bántott. De amióta megértettem a szövegkönyvek működésmódját a fejben és a lélekben – már az is előfordul, hogy bekapcsolódom a játékba. Holott semmi de semmi tehetségem. Én egy született tragika vagyok – a komádiát csak az életben csinálom jól, de ott aztán nagyon.

Jön a Karácsony. Mindennel foglalkozunk, amivel nem kell. Kitakarítunk, főzünk, sütünk, előkészülünk, felkészülünk, elkészülünk – csak soha be nem érünk.

Amikor kezdő szakemberként meghívtak egy rádióhoz egyenes adásba a karácsonyi felkészülésről beszélni – szépen nálam volt a forgatókönyvem. Hogy lelki felkészülés, meg bemosakodás, meg lelki nagytakarítás, meg Krisztus mint ajándék...
Végül – az akkori munkahelyemen – s utána is, megittunk egy-egy-egy pohár bort. Így amikor a studióban kérdi a műsorvezető, hogy karácsonyi előkészületek lelkiekben – no script...
Fergeteges lett az adás. Emlegették évekig akik hallották. Vinnyogásig kacagtuk magunkat és kacagtattuk a hallgatókat azzal ami akkor kijött belőlünk. Lényeg – ami ugyan meggondolatlanúl merész volt, de büszke vagyok hogy elmondtam – arra bíztattam az embereket – hogy őszinték legyenek. Ez a karácsony ne legyen a forgatókönyvek karácsonya. Amikor erőltetten mosolygunk és hazudunk és máshova gondolunk. Ne legyen sok ajándék – csak a lényeg. Ne amire én vágyom, hanem amire TE vágysz. Ne legyen 5 féle bejgli, legyen egy és finom. Ne legyen az asszony hulla fáradt, inkább legyen piszkos az ablak. Ne viselkedjünk – hanem inkább beszéljük meg legalább egyetlen konfliktusunkat.
És a legfontosabb – dobjuk a francba  a forgatókönyveket.
Elég.
Ő vezet engem vagy én írom őt?
A spontán dolgok mindig a legjobbak.
Itt van példának a szerelem.
Ha rákészülsz, elintézed, megbeszéled, előkészíted, megszervezed – rendszerint elmarad vagy enyhén szólva erőltetett lesz.
Ezzel szemben – ha nekiugrasz, mert jön – akkor megy is.

Ilyen legyen a karácsonyod is idén. Mint az igazi születés. Nem ismerjük sem az órát, sem a percet – de amikor itt van – az feledhetetlen és pótolhatatlan. Örök élménnyel és soha nem muló szeretettel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése