2012. november 7., szerda

Wild sex
Milky way position

Nemrégiben a Transfogarasban kóricálva – eszembe jutott egy réges rég elfeledett történet, amin ismételten hahótázni kellett – tetszik nem tetszik, vannak ilyen dolgok, amik bárhány év távlatából sem veszítenek humor-intenzításukból.
Lányunk Anna, alig volt pár hónapos, amikor az ember nyaggatni kezdett, hogy szüksége van egy kicsi kikapcsolódásra. Teremtsünk meg minden külső-belső feltételt és menjünk fel a Transfogarasba 2 napra.
A gyereknek elkezdtem a tejet kifejni és üvegekbe pakolni a fagyasztóba már egy héttel azelőtt. Címkéztem, ragasztottam, készültem. Igazi anyatigris lévén – nem volt könnyű meghozni ezt a kompromisszumot, de érztem, hogy az embernek menni kell, a gyerek túlzottan kicsi még egy ilyen kiruccanáshoz, hát belementem.
Sikerült mindent elrendezni, indulhattunk. Semmit nem hagytunk ottthon, a gyermek biztonságban volt, jól érezte magát, az aggodalmat és hiányt leszámolva – minden ment mint a karikacsapás.
Egy nagyon apró, hajszál kis problémával nem néztünk szembe előzetesen, tudniillik, hogy mi lesz a tejemmel. Indulásunk után már egy órával kezdtem szemmel láthatóan dagadni. Eleinte inkább esztétikusak voltak a hatalmas mellek, majd egyre ijesztőbbek. Dél fele hőemelkedésem, majd este fele határozottan magas lázam lett. Éreztem, hogy felrobbanok. Hiányzott a gyerek, a melleimtől mozogni sem bírtam – katasztrófa volt minden éppen úgy, ahogy volt.
Hajnalig bírtam ezt az áldatlan állapotot – majd döntöttünk. Ahányan vagyunk, mind nekiállunk fejni. Szikla sziklát ér, sehol egy fa, bokor, semmi ami mögé be lehetne bújni a kíváncsiskodó tekintetek elől.
Nem baj – mondja az ember, semmi forgalom, megoldjuk mire elindulnak az autók.
Beálltunk egy kisebb híd alá, ami alig volt magasabb, mint én. Belekapaszkodtam a betonépítménybe és a barátok meg a férjem közös erővel fejni kezdtek. Ilyen fájdalmat ... szóval ha felordítok elindul a lavina. Haraptam a tréningfelsőm kapucniját, miközben ezek egyre nagyobb szakértelemmel és hajrával fejtek. Körülöttük már kisebb patak indult csörgedezésnek az anytejből, amikor érzeni kezdtem, hogy kezdek jobban lenni. Lassan megindult a forgalom is. Gyorsan döntöttünk, nem hagyjuk abba, bekaphatják, úgysem ismer senki. Fejtek, egyre nagyobb hévvel, bíztatva egymást, örülve a sikernek, amikor egy fekete luxusjárgány megáll a híd felett.
Kiszáll egy fiatal pasi és csodálkozva megszólal:
Băi – asta ce fel de grupen îi?
De milky way – kiálltja az uram idegesen.
Mire a pasi:
Scuze na, nu stiam...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése