Volt anyumnak egy barátnője. Aranyos, fiatal, csinos, szép – üzleti érzékkel megáldott. Természetesen nem volt tökéletes – imádott színpadiasan viselkedni, született hisztérika volt és rendkívűl érzékeny.
S ahogy az lenni szokott – beleszeretett egy nagyon jóképű sportolóba, akitől mindenki óvta, aki csak tehette. Ettől kezdett igazán izgalmassá válni a dolog – és hát, hozzáment feleségül.
Pokoli évek vártak rá.
A férj gúnyolta, verte, parancsolgatott, kinevette, megbélyegezte, csalta, kibeszélte. És a nő tűrt. Már annyira megszokta, hogy kezdte elhinni önmagáról, amiket hallott – kiérdemeltnek tartotta a veréseket – és a megcsalásokat is azzal magyarázta, hogy ennek a férfinek, A férfinek – többre és jobbra van szüksége nála.
Meghízott.
Sportolni kezdett.
A gyermekével sportolni.
Lefogyott.
Tetszett neki.
Ruhákat vásárolt, majd egy egész üzletnyi ruhát és boltot nyitott.
Sok pénze lett.
A semmirevalóknak és butáknak áll a szerencse – magyarázta, úgy, ahogy a férjétől hallotta.
Egyszer megismerkedett egy másik férfivel.
Igazi világjárt, páratlan hím volt – és fiatal. Nem nála, hanem a férjénél sokkal fiatalabb.
Dícsérte, bókolt, szerette, sokat ölelgette és simogatta – és soha nem a pénze kellett.
Elkezdtek utazgatni.
A férj tombolt.
Hűlye kurva – a pénzed kell, nem a fonnyadt segged.
De a nő már nem hitte – talán meg sem hallotta.
És akkor döntöttek.
Egy neszeszerrel jött el otthonról és a gyermek sporteszközeivel.
Lakást vettek, gyönyörűen berendezték, szépen és csendben éltek.
A férfi továbbra is dícsérte, bókolt, szerette, sokat ölelgette és simogatta – és soha nem a pénze kellett.
És elkezdett valami hiányozni.
Aztán egyre jobban.
A nő elkezdte a férfit kifigurázni, gúnyolni, megbélyegezni, kinevetni és csalni. Hazajárt a volt férjéhez. Táplálkozni. Mert nem tudott békében meglenni. Utálta a csendet. Rájött hogy gyűlöli az ilyen hobbiállat férfiakat.
Ha hazaért – frissen mosott és vasalt ruhák, tiszta lakás és finom ebéd várta. Ilyenkor gúnyolódni kezdett – Picsabúbú – így szólította a férfit.
Aztán egy nap így szólt:
- ez már nem én vagyok. Hanem a bennem élő volt férjem. Szépen hazamegyek.
Vette a gyermeket és hazaköltöztek.
Picsabúbú még sokáig élt boldogan.
De a hűlye kurva már soha többé.
Ő elveszített valamit. A végén már arra sem emlékezett hogy mi az amit keres.