Tudod – a szerencsésebb emberek életében, vannak azok a barátok és barátságok – amiket sem távolság, sem idő nem képes meggyengíteni és eltiporni. Jövünk, megyünk, élünk – aztán találkozunk, és ott folytatunk mindent, ahol tíz éve éppen abbamaradt. A félbehagyott mondatot akasztjuk le a szögről, és még csak nem is tűnik rozsdásnak vagy a porosnak – mert mélyen a szívünkben minden álló nap letörölgettük róla a port.

A nagyon szerencsés emberek még talán ennél is nagyobb ajándékot kapnak az élettől, ami valósággal felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan. Tudniillik – annak a kegyelmét, hogy olyan találkozásokban legyen részük – teljesen ismeretlen emberekkel – mint amilyeneket megéltek és megélnek kegyelmi időkben – régi barátaikkal.

Nem láttad, nem ismered – de ahogy megszólal, amit mond, ahogy rádhangolódik és ahogy te ő-rá – hát az nem mai. Hanem egy – talán nem is földön elkezdődött kapcsolat – ajándékba és feltőltődésre kapott kegyelmi ideje.

Ismerem ezt az érzést. Találkoztam pár ilyen emberrel életem során.

Az elején azt hittem – jó az anyag...

Aztán meg fel kellett ismerjem, hogy mindez nem más mint Isten irántam való korlátlan szeretete.

Amikor szarul vagyok, amikor azt érzem, hogy innen tényleg nincs tovább – mindig kapok ajándékba egy-egy ilyen találkozást.

Itt nem nagy találkozik kicsivel, itt nem mester van együtt a tanítvánnyal – ez túl van szexualitáson és esetleges szerelmeken – sőt túl mindenen, ami egyáltalán földi jegyet visel magán.

Itt két lélek találkozik – kizárólag azzal a nemes céllal – hogy kiegészüljenek egy pár percig – ebből az egészből feltöltődjenek – majd ennek az emlékével tovább folytathassák – rövid időre félbeszakított újtaikat.

Ezekből ritkán lehet barátság vagy még ritkábban szerelem.

Annyira nem földiek – hogy nem tudná elérni, birtokolni és bepiszkítani – egyetlen önös érdek sem.

Kár – mert az ilyen egyesülésekből lehetne igazán Isteni már itt a földön is.

De ugyanakkor érthető – mert az a híd alatt a kartonpapír körülményei között sem lenne más, mint maga a Mennyország.