Mindig voltak,
vannak és lesznek érdekes szomszédok az ember életében, ha már a tömbházas
megoldást választja – ilyen vagy olyan okoknak köszönhetően.
Általában az olyan embereknek, akik tömbházban
nöttek fel – örök álmuk marad – hogy kertes házban éljék le életük hátralevő
részét. Fordítva azonban mindez inkább fiatalok esetében révényes. Ugyanis nem
mindegy, hogy amikor késő délután vagy este hulla fáradtan beesel az ajtón –
három szobát vagy mindjárt minimum hatot kell rendbetenned – uganennyi mellékhelységgel
meg egy hatalmas livingel, ahova természetes a ház költségeinek fedezése miatti
kenyérharcban – soha nem vártok senkit. És akkor még semmit nem mondtam a
kertől, a gyepről, a sziklakertecskédről, a kis fákról, amiket nemrég ültettél
el harmadizben, mert az összes többi kiszáradt, illetve a tavacskádról, melyet birtokukba
vettek az algák – rózsástól, békástól, mindenestől.
Na de vissza az
idillből a blokba. Ott van a nagy élet... Papírból a falak – nem föltétlenül
jóindulatból a szomszédok.
Típusok vannak a
tömbházakban – negyedtől függetlenül.
Van a pletyka,
leselkedő, mártogató fajta. Általában nyugdíjas – ha meg nem, hát eljátsza. Egyetlen
célja, hogy reggel korán összekapjon a piacon minden kofával, megvegye a negyed
kenyerét arról a helyről, ahol banikkal olcsóbb mint másutt – de a frisseségét
és minőségét dícséri – ha kérdik, és aztán szépen hazamenjen és leüljön az
erkélyre vagy az ablak elé horgolni. Jár a keze és jár a szeme egész nap.
Ha facebookozna –
be kellene jelőlni az első csóknál – hiszen ott volt ő is, a szűzességed
elvesztésénél, mert élesen hallotta a hangokat, még a lepedőt is átnézte utána
a szárítóban – mert imád nézni, fogni, tappintani, lenni, bennelenni és
beleszólni.
Tudja, hogy miért
váltak el Karcsiék, kivel dug a Janika felesége – honnan lop Misike és kivel
lóg a román leánka az elsőről. Előre tudja hányra jön a villanyos és mikor
hozza a postás a nyugdíjt – habár ő, az övét a postán veszi fel – mer’ ezért
biztos nem fog senkinek 1 lej csubukot adni a mai világban...
Van a morcos fajta.
Sokat dolgozik. Rendszerint férfi és öltönyt visel. Későn jár haza és agybajt
kap a blokgyűlésektől. Senkit nem ismer látszólag – de vele és a fajtájával
mindenki tisztában van. Kora tavasszal egyre gyakrabban fáj a hasa, viszket a
bőre és sömör szerű kiütések jelen meg rajta. Amikor a cég fizetett analitikusa
megfejtette, hogy a transzparencia ellen küzd – másnap kirugták. Pedig tehetséges
volt. Részegen – ez is egyszer van egy évben – rendszerint a cég évfordulóján –
a kapusnak mondta el: sajnálom Marit, igaza volt. A szomszédok bosszantanak. Ahogy
tavaszodik kiülnek mint a verebek és nem mennek be késő őszig. Tudják mi van a
neccemben, a táskában, a seggemben és összesugnak a hátam mögött. Bárhova megyek
a városban – mindehol van belőlük egy. Ordítani tudnék.
A kapus nem értette
– másnap őt is menesztették.
Transzpaencia –
suttogta maga elé, amikor meglátta az őt váró, rosszindulatú nyugdíjasokat a
padon...
És van a nyugdíjas
férfi. Na ez hivatás. Szőnyeget porol, autót javít, kertészkedik, bokrot nyír,
fákat nyes, sepreget, pletykál, nagyokat sztorizik arról, hogy hogy hentereg a
feleségével, akit mellesleg évek óta meg sem érintett és figyel. Mindenről tudnia
kell. Ha hangokat hall veri a csöveket, ha alatta vagy felette gyermekek vannak
naponta kétszer betelefonál a rendőrségre, mindenkire rámordúl és hobbija a
számlák újraszámolása majd összesítése. Ezt naponta megteszi. Összead, majd
összesít, majd kivonja a nyugdíjból, majd leolvassa az órákat, majd telefonál a
rendőrségre csendháborítsáért és elslattyog reklamálni a gázasokhoz. Egyszerűen
imád fontosnak lenni na...
És akkor ennyi
ember itt – ott surlódik és egyszer csak kiborúl a bili. Mint a nagy
családokban. Nincs mese, ez az együttélés velejárója. Elkezdődik a marakodás,
áskálódás, suttogás és sikítás. Mindenki elmehet az édesanyjába – aztán megy
tovább az élet – harminc, negyven, ötven évet.
A gyermekek nem
értik.
Magyarázom. Fiam ez
a társadalom kicsiben. Nincs ez másképpen sehol.
Mire a fiam – nem is
tudom miből van elegem ilyenkor jobban? A szomszédokból, vagy az életből?
Drágám – mondom –
az élet szép, a szomszédok meg nem életed részei. És akkor minden rendben lesz.
Az este ütögeti a
nyugdíjas a csöveket – Balázs fiam meg autólökögetés közben magában énekli – az
élet szép, az élet szép, az élet szép...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése