2012. november 9., péntek


Szerelem ... 

A gyerekek imádják a meséket. Olyan gyerek nincsis, aki ne szeretné. Hallottam már olyan szülőt, aki váltig állította, hogy az ővé nem, nem figyel oda, nincs türelme – aztán egyik délután a lányom lehozta a kedvenc könyvét, olvasgatni kezdtünk a padon – s pár perc múlva egy egész gyereksereg izgulta végig közösen a történetet.
Lehet, hogy helytelen – de nálam az egyik legahatékonyabb nevelési eszköz a mese megvonásával való fegyelmezés.
Tegnap este szintén olvasunk.
Elég gyakori előfordulási aránnyal jelenik a mesékben a szerelem első látásra következő leírása: és amikor meglátta a herceg, rabul ejtette a lány szépsége....
Megszólal a lányom:
-         te anya – mi az, hogy rabul ejtette? Rab az, aki rosszat csinált és bezárták a dutyiba. Akkor hogy is van ez?
Mire a fiam:
-         hogy, hogy – hát csikosba öltözött a szíve – fehérbe és feketébe...
zebrába? Kérdi a lányom meglepetten.
-         nem állatba. – mondja a fiam.

Anya – néznek rám segélykérően az elakadt nyelvszakértők.

És én vallom, hogy a magyar nyelv a humor és a lélek egyenes nyelve.
Mondom, szakértői ábrázattal:
-         rabul ejtette azt jelenti, hogy belszeretett.
-         Aki szerelmes lesz, rab lesz és állat.


Megszólal a fiam:
- akkor én, nagyon szerelmes vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése