Realitás magasfokon

Sokszor és sokat gondolkodtam azon – hogy mire van szükség ahhoz, hogy az emberből becsületes, a népét szolgáló, jó politikus legyen. Főként amiatt bántott a gondolat, mert abba az életkorba jutottam, amikor a velem egykorúak, a generációm, az ismerőseim, egyetemi kollegáim, barátaim – váltak a politika szolgálóivá, és hát helyenként bizony áldozataivá is.

Ma – november 19-én a tolerancia napja van.

Ebből az alkalomból szerveztek egy kerekasztal beszélgetést, melynek meghívottai nem csak nemkormányzati szervezetek vezetői, dolgozói, elhívatottjai voltak, hanem a helyi tanácsosok, pilitikusok, szenátorok és szenátori pozícióra áhítók.

Már abból, hogy mit mutatott a jelenléti ív – a meghívottak listájával ellentétben, illetve abból, hogy ki hányra jelent meg – következtetni lehetett a dolgok kimenetelére. Ez nem egy hllywoodi film forgatókönyve – hanem ember és életismeret.

Bejöttek – prezentáltak, közben folyamatosan telefonálgattak, integettek az ajtónál álldogáló tapstársaságnak, mely a nap 24 órájában kíséri őket – minden tevékenységet megszervezve számukra.

Ezt követően kiosztottak, megneveltek, megtanítottak, lefilmeződtek, le közös fényképeződtek és elegánsan elmentek.

Tisztelet a kivétel – de oly kevés volt ilyen...

Mit láttam és tapasztaltam ezzel szemben?

Jól öltözöttséget – igényes és ízléses, márkás és neves termékek mögé való elbarikádolást

-         türelmetlenséget

-         fáradtságot

-         kimerűltséget

-         magasabbrendűség érzését mely ellepte az egész termet

-         naprakész információk birtoklását

-         megtervezett és nem őszinte gondolatokat – melyek be lettek ültetve – lásd inception...

-         törvények ismeretét

-         és kulcsszavak kihangsúlyozását – ami azt az érzetet keltettem bennem – hogy nem akarok mondani semmit a magam mondandóján kívűl, mert csak az a fontos – és ha válaszokat kell adnom a TI  problémáitokra, a hétköznapi emberek problémáira – hát kiemelek egy-két kulcsszót – szerencsés helyzetben szakszavakat, amik majd megijesztenek, visszariasztanak és gondolkodásra késztetnek...

Na...

Sajnálatos mindezt megélni így a választások előtt.

Nagyon sok változás történt az eltelt időszakban – mondjuk az utóbbi 2 évben.

Tényleg, nagyon sok dologra figyeltek fel, váltak érzékennyé, és igyekeztek megoldást találni.

Sokszor az ilyen esetekben nem a pénzről van szó elsősorban, hanem a mentalitás megváltoztatásáról és az önnevelésről.

Ugyanaz a mese, amit folyton ismételgetek – ha változást szeretnél elérni, kezd mindjárt önmagaddal...

Voltak és vannak akik megtették. Nem akarok neveket írni – mert minden ernyő alól valók – van ilyen és olyan párt képviselő jelőltje is közöttük. De elsősorban emberek vannak. Akik eddigi életük során nem találkoztak az igazi, a reális élettel és annak valós kihívásaival. És amikor sikeresen szembesültek ezekkel – rájöttek, hogy módjukban áll segíteni és megtenni ezt. És megtették – és megteszik függetlenül attól, hogy éppen kampány van vagy sem.

Minden esetre – ha engem felkeresnének és tanácsot kérnének tőlem – mint régen a bölcsek kövétől – én csak egyet mondanék – mindenkinek. Mint a viccben – mindegy mi a kérdés, a válasz – Jézus...

Mégpedig azt, hogy bújjanak be a problémával küszködő ember életébe és probálják megoldani az ő eszközeivel a problémát.

Ha sérültek gondjain szeretne segíteni– egy teljes napig éljen egy toloszekérben, a lábai használata nélkül, vásároljon, tisztálkodjon, wczzen, utazzon, ne tudjon elérni egy akadálymentesítetlen épületet sem és utána válaszoljon a neki feltett kérdésre.

Ha szegénységgel kapcsolatos vagy munkanélküliséggel kapcsolatos kérdésre akar választ adni – éljen így... stb.

És ebből lesz majd mentalitás változtatás és idővel, szerencsés esetben tolerancia...

Mert a fájdalom nemesít. Márpedig a komoly változásokhoz nemes emberek kellenek.