Nem tudom, hogy a
fáradtságnak köszönhető-e vagy valami teljesen másnak – de észrevettem, hogy az
utóbbi időben egyre hajlamosabb vagyok a szelektív hallásra - azaz azt leszűrni
illetve egyáltalán meghallani, amire szükségem van. A többi nem is érdekel. Mintha
valaki – akinek mellesleg nagyon hálás vagyok – szépen lehúzná a hangot és
megkímélne a sok plusz soha fel nem használandó információtól.
Így alakult, hogy
magánemberként hallom, hogy valaki szépen otthagyta a házastársát, vagy
mittudoménmitcsinált – annak érdekében, hogy kapcsolatuk megszakadjon – sok sok
év után, azzal az átlátszó indokkal takarózva, hogy kapcsolatuk kezdeti ideje
óta annyit változott – külsejét tekintve – és egy olyan irányba, aminek
köszönhetően az illető képtelen szexuálisan begerjedni, megkívánni és
együttlenni vele.
Ok... no komment
mondom – ma nem dolgozom.
Aztán valahogy – na
ez is érdekes, beindult a továbbgondoló funkció.
Néztem az uramat.
Aszongya – mit
nézel?
Kérdezem tőle –
kinevetsz? Mert téged - Ugyanis, én évek óta nem láttalak. Szeretem, pontosan
úgy tetszik nekem, mint évekkel ezelőtt – ha változott, az csak a javára
történt – és rájöttem, hogy nem nézegetem.
Tudom, hogy
fordítva nem így van.
Ő bele szokott
menni a részletekbe. Ezzel szemben én csak a kontűrökben kapaszkodom. A lelkét
és szívét látom, a modorát, ami gyakran kifogásolható – ha agresszív azonnal
tudom, hogy éhes, ha a ruháján látok kifogásolnivalót azonnal helyrehozom – de
a többi valahogy nem érdekel.
Tehát – ha
történetesen duplájára növekedne sem biztos hogy összezavarna vele. Ellenben,
ha lelkileg nehezebb időszaka van és a toleranciaszintje a nullára zuhan, azt
azonnal észreveszem és azzal nem tudok együttélni.
Most – feltevődik
bennem a kérdés – hogy egyedül vagyok ezzel, vagy többen vagyunk – vagy mi nők
így vagyunk?
Mert – az tiszta
kép, hogy a férfiak – az általam ismert egyedek – külső ingerekre gerjedtek be,
de nekem a kocka has, az izmos láb, a kemény fenék valahogy egyenlő a nullával.
Ezzel szemben
fontosak – a biztonság, a kedvesség, az egyenesség, a becsület, a bátorság, a
kiegyensúlyozottság, a következetesség, az intelligencia, a jólinformáltság, az
előzékenység és folytathatnám.
Tehát – visszatérve
– én igyekszem kereken tartani a fenekem – ilyen olyan nehézségek árán, de ha
olyan ember lenne mellettem, aki amiatt menne el, mert xxl-es lettem – hát
utána sem köpnék.
S ismételten – ha
az én emberem cserélne kényszerből méretet – ugyanúgy imádnám, ha beszélné a
lelkem a nyelvét a továbbiakban is.
S...ö, mégtovább –
mi történik azokkal az emberekkel, nem tudom hány éves korban történnek ilyen
dolgok gyakrabban – szóval akik szembe kell nézzenek valamikor és valahol és
többmintvalószínű suhogó egyedül azzal, hogy elcseszték az egész életüket a
külsőségekre – és nem teljesítettek semmit azokból a célokból, amikkel meg
lettek bízva, és megvénültek és leépültek és tetszik, nem tetszik újra kell
kezdejenek mindent a nulláról, nagy eséllyel arra, hogy még tízszer elkövetik
ugyanezeket a hibákat – mert az ember nem tanul...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése