2012. november 23., péntek


Nem tudom, hogy a fáradtságnak köszönhető-e vagy valami teljesen másnak – de észrevettem, hogy az utóbbi időben egyre hajlamosabb vagyok a szelektív hallásra - azaz azt leszűrni illetve egyáltalán meghallani, amire szükségem van. A többi nem is érdekel. Mintha valaki – akinek mellesleg nagyon hálás vagyok – szépen lehúzná a hangot és megkímélne a sok plusz soha fel nem használandó információtól.

Így alakult, hogy magánemberként hallom, hogy valaki szépen otthagyta a házastársát, vagy mittudoménmitcsinált – annak érdekében, hogy kapcsolatuk megszakadjon – sok sok év után, azzal az átlátszó indokkal takarózva, hogy kapcsolatuk kezdeti ideje óta annyit változott – külsejét tekintve – és egy olyan irányba, aminek köszönhetően az illető képtelen szexuálisan begerjedni, megkívánni és együttlenni vele.
Ok... no komment mondom – ma nem dolgozom.

Aztán valahogy – na ez is érdekes, beindult a továbbgondoló funkció.
Néztem az uramat.
Aszongya – mit nézel?
Kérdezem tőle – kinevetsz? Mert téged - Ugyanis, én évek óta nem láttalak. Szeretem, pontosan úgy tetszik nekem, mint évekkel ezelőtt – ha változott, az csak a javára történt – és rájöttem, hogy nem nézegetem.
Tudom, hogy fordítva nem így van.
Ő bele szokott menni a részletekbe. Ezzel szemben én csak a kontűrökben kapaszkodom. A lelkét és szívét látom, a modorát, ami gyakran kifogásolható – ha agresszív azonnal tudom, hogy éhes, ha a ruháján látok kifogásolnivalót azonnal helyrehozom – de a többi valahogy nem érdekel.

Tehát – ha történetesen duplájára növekedne sem biztos hogy összezavarna vele. Ellenben, ha lelkileg nehezebb időszaka van és a toleranciaszintje a nullára zuhan, azt azonnal észreveszem és azzal nem tudok együttélni.
Most – feltevődik bennem a kérdés – hogy egyedül vagyok ezzel, vagy többen vagyunk – vagy mi nők így vagyunk?
Mert – az tiszta kép, hogy a férfiak – az általam ismert egyedek – külső ingerekre gerjedtek be, de nekem a kocka has, az izmos láb, a kemény fenék valahogy egyenlő a nullával.
Ezzel szemben fontosak – a biztonság, a kedvesség, az egyenesség, a becsület, a bátorság, a kiegyensúlyozottság, a következetesség, az intelligencia, a jólinformáltság, az előzékenység és folytathatnám.
Tehát – visszatérve – én igyekszem kereken tartani a fenekem – ilyen olyan nehézségek árán, de ha olyan ember lenne mellettem, aki amiatt menne el, mert xxl-es lettem – hát utána sem köpnék.
S ismételten – ha az én emberem cserélne kényszerből méretet – ugyanúgy imádnám, ha beszélné a lelkem a nyelvét a továbbiakban is.

S...ö, mégtovább – mi történik azokkal az emberekkel, nem tudom hány éves korban történnek ilyen dolgok gyakrabban – szóval akik szembe kell nézzenek valamikor és valahol és többmintvalószínű suhogó egyedül azzal, hogy elcseszték az egész életüket a külsőségekre – és nem teljesítettek semmit azokból a célokból, amikkel meg lettek bízva, és megvénültek és leépültek és tetszik, nem tetszik újra kell kezdejenek mindent a nulláról, nagy eséllyel arra, hogy még tízszer elkövetik ugyanezeket a hibákat – mert az ember nem tanul...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése