Gyermekkoromban rengeteget
jártunk kirándulni. Télen-nyáron.
A tél
a Felix fürdő ideje volt, ahol minusz húszban, sapkában és vizibugyiban
szaladgáltunk egyik termálmedencéből a másikba. A szüleimnek hatalmas társasága
volt. Rendszerint 6-8 család utazott együtt, minden családban volt minimum 3
gyerek, de olyan is volt, ahol szomszédgyerekestől és udvarlostól mindenestől
kijött a 7 gyerek is.
Egy
szobában hozzávetőlegesen 1o személy aludt. Egymás hegyén hátán. Soha nem
lehetett unatkozni vagy vitatkozni.
Hangosan
ment a magyar adás – hisz ez volt a lényeg a meleg vizű medencék mellett,
valamint az állandó kacagás. Senkinek nem hiányzott semmi. Szilveszter éjjel
mindenki beöltözött. A férfiak spiccesen nőnek, a nők még spicsebben férfinek –
voltak parókák, bajuszok, álszakállak. És a hotel alkalmazottai soha nem
tudták, hogy ki kinek a gyermeke, felesége, férje, anyja – mert mindenki együtt
volt.
Nyáron
Tamásira vagy Május 1re utaztunk. Szintén termál vizű medencék, rengeteg liba,
sok házipálinka, nagy társaság és magyar adás. Itt lehetett nézni a F1-t is. Mindenki
űvőltött – akkoriban Sennanak, Piquetnek, Bergernek és Prostnak drukkoltunk. Micsoda
idők...
Nem lehetett külföldre menni – olyan helyre
húzódtunk, ahol magyarul beszéltek, és ahol otthon érezhettük magunkat.
Minden évben
ugyanazok a családok jöttek vissza – Kolozsvárról, Aradról, Vásárhelyről. Kialakultak
nagy szerelmek és vonzalmak – volt minden, de legfőbbképpen ott voltunk mi
egymásnak.
Rengeteg a
sztori...
Ma már utazni lehet
külföldre is. Sőt nem lehet – hanem szinte kötelező. Milyen vakáció az ugyebár,
amit az országodban töltesz? Ugyan már... az a nyugdíjasoknak való. Mondja a
trend. A világ azért van, hogy felfedezd. Tedd meg, tipord le, törj rá, ha nem
élvezed is, menj, mert divat.
A nyelvtudással nem
állunk ugyan túl jól, de menni kell.
Tudok olyan
családokról, akik bejárták a fél világot – egy kukk idegennyelv tudás nélkül. Hazajövet
a sok(k) szuvenír és fénykép mellett – 2 fontos szóval gazdagodtak – water (soda)
és please. One water please...
És tudok olyan
nőről, aki 3 alkalommal járta meg az Egyesült Államokat, egyedül. A reptéren
kisebb galibát okozva ugyan – és az ételt NO HAMM HAMM felkiáltással utasítva
vissza – de megjárta... Nos rá, nem ragadt sem water, sem please – de fogadkozik,
hogy tudat alatt vágja az angolt – persze az amerikai angolt.
De végeredményben –
kérdem én – mi is kell tulajdonképpen a jó vakációhoz? Mert a régiek nagyon
tudták – mi lassan elfelejtjük...
-
jó hamm hamm
-
jó és lehetőleg nagy társaság –
big band
-
water – ebből tűzes és tiszta
legyen, mert nem árthat meg, a hiánya gyakrabban okoz fájdalmat és allergiás
kiütéseket
-
medence mindenképp – one small
pool
-
magyar adás – na az kell
-
és sok gyermek – ugyanis ők
kacagnak
Itt a szilveszter.
Az óesztendő
búcsúztatásával és az új kezdetével – akaratlanul is beköltözik a lelkedbe egy
fajta megmagyarázhatatlan szomorúság. Halál...
A
január 1 számomra egyenesen kirminális. Zárva az emberek, üzletek, szürke
hangulat, szürke táj – és ha ehhez társul a szokások újévi koncert délutánra – ellenállhatatlan
késztetést érzek az öngyilkosságra.
De ha gyermek van
és társaság – tompul a fájdalom. Zajlik (tovább) az élet - lüktetnek a gyerekek – és lassan-lassan
visszahoznak beléd mindent, amit a lezárt esztendő erőszakkal el akart vinni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése