Egészség...
Amióta sérültek körében, sérültekkel és az őket érintő gondokkal dolgozom és foglalkozom – több mint gyakran elgondolkodom ezen a kifejezésen.
Tudniilik – az én olvasatomban ez egy szamárság.
Pályázatírás közben szokott laitmotivum lenni – hogy integrálás, reintegrálás – sérültek és egészségesek társadalma és egyéb gárgárák.
Holott űvölteném, mondanám, toppantanám és dobbantanám – hogy NEM, mert nincs is ilyen.
Egészséges ember az – aki megtalálta önmaga középpontját. Megvan, jólvan, elvan – sőt annyira o.k. (én o.k, te o.k, ő o.k...) hogy sikeresen átszármaztat ebből a bőségzavarból – azok számára is akik körülötte élnek.
És kérdem én – na van ilyen?
Aki fizikai vagy érzékszervi sérült – mintha közelebb lenne önmagához, mint az aki úgynevezett egészséges – de lelkileg sebzett.
Egy társadalmi lelkibaj járvány van – amit már anyatejből (ahogy a vers mondja anyatej, hangyatej, majd ecet...) magunkba veszünk és a továbbiakban a neveltetésünk is hangsúlyozza, rányomja bélyegét és megbénítja bennünk minden törekvését a valamirevaló egészségességes mivotunknak.
Szóval – ha te vagy olyan ember – akinek megvan a középpontja, jól vagy, számodra nem csak önmagad, hanem embertársad is o.k. mindenestől – akkor különösen ma, téged a Jóisten éltessen, hogy sugározzál ebből mindenfelé, ahol megfordulsz.
Ha meg csak olyan fajta vagy mint én, hogy hol te, hol a másik nem o.k. – ez vagy az miatt – ha problémahelyzetben hibást és nem egyből megoldást keresel – ezután nagyon figyelj erre a kifejezése – és persze önmagadra. Hiszen fejlődni mindig