Család...
A család az
tulajdonképpen a gyermek születésével egyidőben jön létre.
Most nyilván
felszisszennek azok, akiknek nincsen gyermeke – és dühödten rámvicsorodnak –
hogy akkor az ő párosuk nem számít családnak?
És véleményem
szerint – nem. Ők ketten egy pár – de még nem család. Család akkor és attól
lesznek, ha elkezdenek önmagukon kívűl is tekinteni, megérnek arra, hogy
valakiről vagy valakikről gondoskodjanak – valakit vagy valakiket önmagukon
kívűl is szeressenek – együtt szeressenek – illetve hát egyáltalán beengedjék
maguk közé.
És így, ebben a
felállításban – én igenis családnak tekintem ugyanezt a gyermektelen párt –
kutyával, vagy kutyákkal.
Akinek van,
pontosan tudja miről beszélek.
Azt mondtam, hogy a
család együtt jön létre a gyermekkel.
Addig ugyanis a
párnak csak egymásra, valamint saját magára kell összpontosítania. Nyugalom van
és harmónia, az van amit akarnak és akkor van amikor éppen akarják. Ettől különbözik
– a valakiről való gondoskodás állapota.
Bekerül egy
harmadik személy vagy entitás a kapcsolatba. Általában hiányérzetre válasz – de
minden esetben a kapcsolat egyik próbatétele is.
Beleszól programba,
időbe, térbe, életbe, anyagiakba, lelkiekbe, felfogásba – megváltozat mindent
és lépésre kényszeríti a kapcsolatot is.
Vannak olyan kapcsolatok, amelyek nem állják
ki ezt a tűzpróbát. Ilyen mindig volt és lesz. A gond azzal van – hogy a család
hosszútávon sinyli meg az egyensúlyvesztést. Ugyanis a családot úgy lehet
helyesen leírni, mint egy szekeret. Ha megvan mind a 4 kereke – működőképes,
sőt szállítani is lehet vele.
Ezzel szemben ha egyik
kereke elgurul – szállításképtelenné válik, és sok esetben működésképtelenné
is. A terhet próbálják átvenni a többi kerekek – de ez nem hoz megoldást – sem rövid
sem hosszűtávon.
Ma reggel elaludt a
család.
Nem szokványos. Igen
ritka. De ha szembetaláljuk magunkat ezzel az állapottal – becövekel hozzánk az
anarchia.
Mindenki űvőlt,
futkorászik, ideges, fejetlenkedünk.
Ma reggel az
másként volt.
Senki sem beszélt.
Rövid utasítások
hangzottak el helyenként – de olyan csodajól összedolgoztunk, mint egy szorgos
hangyacsapat. rekordidő alatt készültünk el – a késői kelés ellenére – senki sem
fedezhette volna fel, hogy komoly kihívás volt ma reggel idejébn érkezni.
Van ennek
tanúlsága: például, hogy
-
mitől család a család
-
mitől működőképes egy család
-
egoista, én- és önközpontú
vágyaimmal – tönkretehetem-e egy egész szekér működésmódját...
mindigis vallottam,
hogy mindenben van egy jó lecke – de a mai különösen tetszett. Mindenki egyért –
egy mindenkiért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése