Amióta anya vagyok –
megtanultam, hogy bizony nem minden kérdésre van válasz. A lányom ő mintha kiméletesebb és
autodidaktább lélek lenne – na de a fiam az tele van kérdésekkel, és azonalli
válaszokat szeretne.
Ha megrpóbálom bevetni valamelyik átsiklom
felette vagy meg sem hallom praktikámat – rámszól, felszolít, hangosabban
mondja – hogy egy szót se veszítsek el, még véletlenül sem.
Sokszor Anna kiszed
a szarból. Én komplikálnám – keresem a megfelelő választ, a megfelelő szavakat
és kifejezéseket – míg Anna, elmondja egyszerűen gyermeknyelven - a gyermeknek
a megfelelő választ.
Balázst az utóbbi
időben a free sex fogalma hozza lázba.
De mintha valami
nagyon megváltozott volna – ugyanis most konzervativisták oldalán áll.
Anyuka – annak a
lánynak az a férje vagy a barátja?
Mondom – barátja.
És...el fogja venni
feleségül?
Nem tudom. Ezt nem
lehet kitalálni, meg kell várni.
De... fürdenek
együtt?
Gondolom.
És szerelmeskednek?
Feltételezem.
Házasság előtt???
Rá pár napra.
Anyuka – ha egy
bácsi kutya és egy néni kutya szerelmes, mit csinálnak?
Mondom – kicsi kutyát.
Mire ő - nem tudják, hogy egyszer meg kell tartani az
esküvőt???
Volt egy megrögzött
szingli ismerősöm. Bosszantotta, hogy mindenhol megkérdezték tőle, hogy na...
esküvő, pasi, gyermek?
Egyszer egy
társaságban beszélgettünk és szó került az emberek korlátoltságáról. Mire a
szingli nő kifakad: honnan szerezzek magamnak férjet – mikor egyszer kéne egy
kántor, egy pap, s mennyi minden. A férj a legkevesebb.
Azóta is ezen
múlatunk – habár a sorrend irreleváns. Én is elébb egy papot kaptam – s a
kántor is elmaradt, a lényeg, hogy van gyerek, a többit majd bépótoljuk.
A múltkor kérdezi a
fiam – hogy mi az a pedalógus.
Fijjjjj, mondom
fiam – lássuk csak:
Pedagógus – a tanító,
tanár, óvónő
Logopédus – az aki
a beszédedet csíszolja, a kiejtésedet javítja
Pszichológus – ...
Tudom, tudom, te...
– mondja – de mi az a lélek?
Legalább ezredszerre
beszéljük át a témát, de megint nekilátok türelemmel. Mondom, hogy ott bent és
fent, és fáj és jó és szeret és Isten és és...
Kivesézzük a témát –
de bármennyibe fogadnék, hogy nemsokára újravesszük.
A tegnap beteg
lett, sőt – életveszélyben volt az igaz barátom, életem egyik nagy és elég régi
főszereplője.
Mire felébredtek a
gyerkőcök, a másik szobában találtak, sírva – imádkozva, zavartan,
telefonálgatva.
Kérdésükre elmondom,
hogy mi van, ahogy azt is, hogy rettegek. Tudják, ismerik, hogy mennyire fontos
ez az ember nekem.
Kérdik – anya, a
lelked fáj?
Mondom, hogy igen
és nagyon – egészen a torkomig.
És valóban azt
hiszem – felnőtt fejjel – erre először láttam rá gyermek módjára. Fájt,
görcsölt, szorított, sugárzott a fájdalom – és éppen annak ellentéte volt, mint
amikor ölelem őket. Mert olyankor kinyílik és szétárad mindenfele – az a jóleső
melegség, amivel képes lennék bekapni a világot is.
A barátom Istennek
legyen hála jól van – marad a tanúlság – megbecsülni mindent amim van, ameddig
megvan, foghatom, örülhetek neki és megköszönhetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése