2012. november 29., csütörtök


Amióta anya vagyok – megtanultam, hogy bizony nem minden kérdésre van válasz.  A lányom ő mintha kiméletesebb és autodidaktább lélek lenne – na de a fiam az tele van kérdésekkel, és azonalli válaszokat szeretne.
 Ha megrpóbálom bevetni valamelyik átsiklom felette vagy meg sem hallom praktikámat – rámszól, felszolít, hangosabban mondja – hogy egy szót se veszítsek el, még véletlenül sem.
Sokszor Anna kiszed a szarból. Én komplikálnám – keresem a megfelelő választ, a megfelelő szavakat és kifejezéseket – míg Anna, elmondja egyszerűen gyermeknyelven - a gyermeknek a megfelelő választ.
Balázst az utóbbi időben a free sex fogalma hozza lázba.
De mintha valami nagyon megváltozott volna – ugyanis most konzervativisták oldalán áll.
Anyuka – annak a lánynak az a férje vagy a barátja?
Mondom – barátja.
És...el fogja venni feleségül?
Nem tudom. Ezt nem lehet kitalálni, meg kell várni.
De... fürdenek együtt?
Gondolom.
És szerelmeskednek?
Feltételezem.
Házasság előtt???

Rá pár napra.
Anyuka – ha egy bácsi kutya és egy néni kutya szerelmes, mit csinálnak?
Mondom – kicsi kutyát.
Mire ő -  nem tudják, hogy egyszer meg kell tartani az esküvőt???

Volt egy megrögzött szingli ismerősöm. Bosszantotta, hogy mindenhol megkérdezték tőle, hogy na... esküvő, pasi, gyermek?
Egyszer egy társaságban beszélgettünk és szó került az emberek korlátoltságáról. Mire a szingli nő kifakad: honnan szerezzek magamnak férjet – mikor egyszer kéne egy kántor, egy pap, s mennyi minden. A férj a legkevesebb.
Azóta is ezen múlatunk – habár a sorrend irreleváns. Én is elébb egy papot kaptam – s a kántor is elmaradt, a lényeg, hogy van gyerek, a többit majd bépótoljuk.

A múltkor kérdezi a fiam – hogy mi az a pedalógus.
Fijjjjj, mondom fiam – lássuk csak:
Pedagógus – a tanító, tanár, óvónő
Logopédus – az aki a beszédedet csíszolja, a kiejtésedet javítja
Pszichológus – ...
Tudom, tudom, te... – mondja – de mi az a lélek?
Legalább ezredszerre beszéljük át a témát, de megint nekilátok türelemmel. Mondom, hogy ott bent és fent, és fáj és jó és szeret és Isten és és...
Kivesézzük a témát – de bármennyibe fogadnék, hogy nemsokára újravesszük.

A tegnap beteg lett, sőt – életveszélyben volt az igaz barátom, életem egyik nagy és elég régi főszereplője.
Mire felébredtek a gyerkőcök, a másik szobában találtak, sírva – imádkozva, zavartan, telefonálgatva.
Kérdésükre elmondom, hogy mi van, ahogy azt is, hogy rettegek. Tudják, ismerik, hogy mennyire fontos ez az ember nekem.
Kérdik – anya, a lelked fáj?
Mondom, hogy igen és nagyon – egészen a torkomig.
És valóban azt hiszem – felnőtt fejjel – erre először láttam rá gyermek módjára. Fájt, görcsölt, szorított, sugárzott a fájdalom – és éppen annak ellentéte volt, mint amikor ölelem őket. Mert olyankor kinyílik és szétárad mindenfele – az a jóleső melegség, amivel képes lennék bekapni a világot is.

A barátom Istennek legyen hála jól van – marad a tanúlság – megbecsülni mindent amim van, ameddig megvan, foghatom, örülhetek neki és megköszönhetem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése