Amikor életem első nagyobb terjedelmű párkapcsolatát -éltem – felállítottam magamnak egy olyan szabályt, mely szerint – addig éri meg egy – adott kapcsolatban benne lenni, amíg fel sem tűnik, hogy egyáltalán léteznek más férfiak a világon. Mivel igen zsenge korban voltam – működni is látszott a dolog. És amikor azt tapasztaltam, hogy kezdem észrevenni más férfiakban is a vonzót – azaz, flörtölgetek – hát továbbléptem. Hiszen azt mondtam magamnak, hogy nem ez volt az igazi, ha mellette volt erőm és szabad energiám – másfele is tekinteni.
Sokáig nem volt képes megzablázni egyetlen egy kapcsolat sem. Öt év után azt éreztem menekülnöm, sőt – futnom kell, mert ha nem halálnak halálával halok bele.
Aztán – sokat tanultam és olvastam a témában – és kezdtem rájönni saját tapasztalataim alapján is, hogy sajnos nem ennyire egyszerűek a dolgok. Bárcsak ilyenek lennének...
Különösen rajongok Popper írásáért melyben felhívja a figyelmünket arra, hogy:

Még el kell mondanom egy szomorú hírt. Az "Igazi" nem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne "igazi". De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált.

Az igazival ugyanis én is hasonló képpen jártam.
Harmadik évben rá kellett jönnöm, hogy nem az igazi, hanem egy olyan férfi, akivel képes lennék összecsíszolódni..., aztán ötödik évben azt éreztem, hogy túl sok energiát felemészt, hetedik évben meg azt, hogy most már túl sok évet ráb....tam, ahhoz, hogy csak úgy lelépjek.
Engem nem neveltek leányregényre. Anyám megmondta – fiam az élet kemény, a férfiak mocskok, ne számíts senkire – ha gyereket akarsz neveld és harcolj, a többi kialakul. Igaz? Igaz...
Mégis honnan bennünk a nagy romantikázás iránti vágy, a nagy beteljesülések, munkát nem igénylő szerelmek és boldoganéltekmígmegnemhaltak című lírai betétek?
Egy kapcsolatért, akárcsak önmagukért – keményen dolgozni kell. Kicsit olyan mint a takarítás. Ma megcsinálom, öt perc múlva nem is látszik, holnap kezdhetem előlről – és zúgolódás nélkül folyamatosan művelhetem.
Mert egy kert sohasincs kész.
A lélek sem.
Illetve hát a kapcsolat kollektív lelke sem.
Dolgoznom kell rajta, művelnem kell – különben begazosodik.
Ami a kertimunkát illeti – nem mindig a kertész hibája – ha munkáját egy tíz perc alatt elveri a jég...
A siker nem garantált. De a munkás dolgok mind megérik a fáradtságot. Nem a beletörödést, nem a belefásulást, hanem a találékonyságot, a realítást és a mindenekfeletti humort – mert anélkül ezt a hivatást művelni képtelenség.