A szex meg a varázslat

Annak ellenére, hogy mindennek túlzottan korán ugrottam neki – volt egy olyan kivételes szerencsém – öröm az ürömben – hogy a Jóisten egy olyan anyával ajándékozott meg, aki jóban-rosszban mellettem állt.

Ötödikes lehettem amikor először leült velem komolyabban beszélni a szexről és saját szexualitásomról. Aznap egy csodálatos ajándékot is kaptam tőle – 2 ismeretterjesztő könyvecskét – egyik a férfiak és a szexualitás – másik meg ugyanez női változatban.

Végre láthattam, hogy mi micsoda és milyen és nevet is visel. Napok alatt memorizáltam mindkét  kötetet – így aztán a következő négyes magaviseletem ennek a kivételes képességemnek szólt.

Elmaradt a matek óránk – a tanárnőnek temetésen kellett résztvennie – én meg felrajzoltam a táblára a két nemi szervet és elmagyaráztam az osztálytársaimnak azt a sok - mindannyiunkat foglalkoztató dolgot, amit a könyveknek köszönhetően – helyesen megtudtam.

Butái – ahelyett, hogy felhasználták volna a helyzet adta értékeket, az érdeklődésünket, a fogékonyságunkat – megbüntettek és engem benégyeseztek. No comment...

Rá egy hétre – gondolom ennyi kellett ahhoz, hogy elintézzék – megérkezett egy frigid, merev fasztnemlátott, karótnyelt véntündér – és tartott egy unalmas órát KÜLÖN FIÚKNAK ÉS KÜLÖN A LÁNYOKNAK. A fiúknak – tudtuk meg utólag – a magömlésről beszélt, nekünk a menstruációról. Hahh ... lerágott csontok. Minket a szex érdekelt – és éppen erről nem akart senki előadást tartani.

Hogy hogyan, kivel, miért, mikor, minek, meddig – csupa olyan kérdések, amik ma is foglalkoztatják a tizenéveseket – és ha hagyjuk őket kicsúszni a kezünkből és a netről tájékozódni, vagy helytelenül – csak egymástól – akkor nem hozzánk fognak fordulni, ha majd bajban lesznek.

Néhány év múlva – amikor elkezdtem szexuális életet élni – szintén leültetett édesanyám. Egy teljes () napig titkoltuk előle – amíg ideje nem lett és azt nem mondta – nekem és a páromnak – hogy most szépen üljünk le, mert fontos megbeszélnivalónk lesz.

Elmondta a veszélyeket, konkrét tanácsokat adott a védekezésről és időpontot szervezett a nőgyógyászhoz. HÁRMAN mentünk el. Ott gratuláltak persze, de számunkra roppant kellemetlen volt. Mintha mindenki tudott volna róla és ezután kirakatban szerethettük volna egymást.

Hogy mennyire fontos lépések voltak ezek és hogy édesanyám micsoda pedagógiai érzékről adott tanúbizonyságot – csak szakemberként és anyaként jöttem rá – de akkor  bizony volt kellemetlen oldala – ami ma számomra tanúlságként szolgál ha fiatalokkal dolgozom.

Amiben biztos vagyok – az-az, hogy a párbeszéd gyermek és szülő között – nem kamaszkorban kezdődik el.

Nem várhatunk a fontos dolgokkal addig, amíg a gyerek értelmesebb nem lesz, vagy fel nem nő... vagy mit tudom én mivel szoktuk mentegetni magunkat – hanem a jelenlétünk folyamatos kell legyen. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha eddig kihagytuk ezt a lépést – most nem kezdhetjük el.

De azt viszont igenis jelenti, hogy nem ronthatunk be ajtóstól a házba.

Első a bizalom, és egy harmónikus viszony felépítése – ami megenged bármilyen határfeszegetést – mert a kapcsolat erős és megbírja.

A gyerkőcök – állandóan érdeklődnek a szexről, szexualításról, nemiszervekről, kapcsolati mozgatórugokról. És mindegyre vannak is válaszaim.

Balázs fiam pl most azzal van elfoglalva, hogy hogyan kerül a mag a nő pocakjába.

Anya – megetted? Bekaptad? Megittad?

Nem szivem – mondom szerelmeskedtünk – és a szerelem egy varázslat. Belémkerült.

S anya – ha 2 gyermeked van – akkor ti csak kettőt szerelmeskedtetek?

Na mondom – szép is lenne... Sokszor, mert nem kerül be egyből a mag, vagy ha bekerül, nem biztos hogy megfogan.

Mért?

Mert sok mindentől függ.

Például mitől?

Hát – attől hogy milyen hangulatban vagy, milyen egészségi állapotnak örvendesz, akarod-e vagy sem, fogyasztottál-e alkoholt... ilyenektől.

Érdekes ez anya...

Alig várom hogy szerelmeskedjek. Ugyanis én nagyon szeretek varázsolni...

Igen – szivem – azt hiszem, én is...